Kikísérsz-é engem?

Megöltek egy legányt
Százhúsz forintjáért,
Bévetették a Tiszába
Piros pej lováért.

Tisza nem szenvedte,
Partjára kivette,
Arra járt egy halászlegény,
Hálójába vette.

Hálójába vette,
Zuccán végigvitte,
Szeredai közkórházba
Szépen lefektette.

Arra megy az anyja,
Költi, de nem hallja.
„Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere, mennyünk haza!”

„Nem kelek, nem kelek,
Mert meg vagyok halva,
Mit te, inget vettél, anyám,
Hátamra van fagyva.”

Odamegy az apja,
Költi, de nem hallja.
„Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere, mennyünk haza!”

„Nem kelek, nem kelek,
Mert meg vagyok halva.
Mit te, csizmát vettél, apám,
Lábamra van fagyva.”

Odamegy babája,
Költi, de nem hallja.
„Kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
Gyere, mennyünk haza!”

„Nem menyek, nem menyek,
Mert meg vagyok halva,
Gesztenyszínű göndör hajam
Vállamra van fagyva.”

„Megsiratsz-e engem
Apád, anyád előtt?”
„Megsiratlak, édes rózsám,
Ország-világ előtt.”

„Csináltatsz-e nekem
Diófa koporsót?”
„Csináltatok, édes rózsám,
Márványkő koporsót.”

„Kikísérsz-e engem
Temető kapuig?”
„Kikísérlek, édes rózsám,
A sírod széléig.”

Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.

Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)