Kicsi Ráduj Péter
Aludjál, aludjál,
Kicsi Ráduj Péter!
Met nem az az apád,
Ki a csűrbe csépel,
Hanem az az apád,
Ki hegyen pakulár.
Hegybeli pakulár.
Koppant a vén vajda:
„Feleségem, kincsem,
Mit énekelsz vala?
Mit sírsz vala, mit sírsz,
Szép Máriska dajka?”
„Nem sírok, nem sírok,
Cserefát égetek,
Cserefát égetek,
Gyermeket rengetek.
Gyermeket rengetek,
Annak énekelek,
Cserefának füstje
Hozta ki könnyemet.”
A zsiványhoz kényszerített és a kényszerű cinkosságban szenvedő, sőt halálba hurcolt asszony tragikus története Erdélyben, a moldvai csángók között és a szomszéd népek között egyike a legközkeletűbb balladai tárgyaknak. A ballada moldvai és erdélyi elterjedtségéről az újabban lejegyzett nyolc változat is tanúskodik. Legrégebbről ismert, moldvai csángó változata (1841—1842) Petrás Ince lejegyzésében maradt ránk. A gyűjtőtől meglátogatott moldvai csángó falvakban ma is általánosan ismert e ballada; az itt közölt változatokon kívül a gyűjtő lejegyzésében még több változat van. — Meseváltozatát lásd kötetünkben a 262. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 61—3, II, 194. — Kriza, Vadr. 137—8. — Gragger 197. — Ortutay, SzNb. 294—5. — Domokos, MM.3 260—2. — Solymossy: MNépr.2 III, 100, 125. — Faragó—Jagamas 124—30. — Csanádi—Vargyas 470—3. — Leader 272—81. — Ortutay—Kriza 739.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628-629.)