Keljen, keljen, édesanyánk
Túl a vizen, Tót országon,
Szilva termő, szép ződ ágon,
Szedtem róla, de nem ettem,
Mert én búra teremtettem.
Ni, hol menen három árva!
Mind e három fődig gyászba.
Ni, hol menen három árva!
Mind e három fődig gyászba.
„Merre mensz, te három árva?”
„Elindultunk Módovára,
Elindultunk Módovára,
Nem találtunk jó gazdára.”
„Térjetek meg, három árva,
Hájtok hezzám három árva!”
Megtért az e három árva,
Mégsem talált jó gazdára.
„Menjetek el temetőbe,
Menjetek el temetőbe.
Netok nektek három árva,
Hármatoknak három vessző.
Menjetek el temetőbe,
Csapjátok meg apátoknak,
Apátoknak, anyátoknak,
Csapjátok meg e mormentyát!”
„Keljen, keljen, édesanyánk,
Mert elszakadt e gyászruhánk!
Keljen, keljen, édesanyánk,
Mert elszakadt e gyászruhánk!”
„Nem kelhetek, gyermekeim,
Kezem, lábam el van zárva,
Kezem, lábam el van zárva,
Két arcám el van hirvadva.”
„Ha nem kelhet, édesanyánk,
Nyujtsa ki bár e zár kóccsát,
Nyujtsa ki bár e zár kóccsát,
Kócsaljuk ki koporsóját!
Kócsaljuk ki koporsóját,
Csókoljuk meg kezit, lábát,
Kezit, lábát, két arcáját,
Azon felyül két oldalát.
Vegyen példát minden róla,
Hogy millyen ez árva dolga;
Vegyen példát minden róla,
Hogy millyen ez árva dolga!”
E legkissebb mind azt mondja:
„Vegyétek ki e szivemet,
E szivemet s e májamat,
Takarjátok gyenge gyócsba!
Takarjátok gyenge gyócsba,
Tegyétek bé pappirosba,
Küldjétek el Tótországra,
Édesapám kapujára!
Édesapám kapujára,
Küldjétek ez ablakjára,
Küldjétek ez ablakjára,
Nyújtsátok ez asztalára!
Nyújtsátok ez asztalára,
Vegyen példát minden róla,
Vegyen példát minden róla,
Hogy millyen ez árva dolga!”
A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).
Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)