Katonaságra unt székely
Izend meg izend meg
Jósef császárunknak
Hogy hogy vagyon dolga
Vin katonájának –
Szinája abraka
Panaszos lovának.
Meguntam megvallom
Németet szolgálni,
Mig a mundérjat is
Nem akarnám látni, ||
Sotalan kenyerét
Könnyemmel öntözni. –
Anyám édes anyám
Jó nevelő dajkám
Ki kilencz honapig
Méhedbe hordoztál -
Tizedik honapba
A világra hoztál, -
Tudom édes anyám
Hogy te sok kint láttál.
A mikor engemet
E világra hoztál,
S rengő bőlcsőm mellett
Gyakron megviradtál. . .
Mikor feresztgettél
Gyenge meleg vízbe,
S gondosan ápoltál
Anyai ölödbe –
Feresztettél volna
Forro lobogoba. ||
Mikor tagargattal[!]
Gyenge ruháidba
Takartál volna bé
Forro parazsába,
S temettél volna el
A főldnek gyomrába!!. . .
Kéziratból: Nagy Mózes 1862–Ms: 14–16/5. sz. – A rabénekek mintáját követő katona-panasz. – Ua. in MNGY III. 1882: 34–35/19. sz. A székely katona címen. Néhány szócserével, tagolatlan versként közölte Gyulai. A gyűjtés helyét, idejét, a gyűjtő nevét nem tüntette fel.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 637.)