Katolikus temetőbe
Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 59 éves
Katolikus temetőbe
Három árva le van ülve.
Azér van oda leülve,
Édesanyja van temetve.
– Adok nektek három vesszőt,
Sújtsátok meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk.
– Fel is kelnék, de nem lehet,
Nehéz főd nyomja testemet.
Vagyon néktek mostohátok,
Ki fehért adjon reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok.
34–39. A három árva (Diófának három ága). I–IV.
Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztónótaként éneklik a magyar ajkú cigányok. (A szokásról lásd a 11–13. sz. balladák jegyzetanyagát.) „Mostanában is énekeltük a virrasztóban, utoljára a télen, Gábor Laji bá temetésin. De ezen kívül is szoktam énekelni: a mezőn, kapáláskor, aratáskor, amikor eszembe jut” – mondta a 36. sz. változat énekese. Mindenik adatközlőm a virrasztóban tanulta. Eléggé jól ismerik a fiatalok is. A közölt hat változat közül háromnak például 30 éven aluli az énekese: a ballada tehát ma is folton alakuló-változó életet él.
A 34. sz. változatnak szép pentaton dallama van, míg a 36. sz. variánsé egészében műdal.
(Ráduly 1975: 178.)