Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Karda Lajos
Gyűjtő:
Szabó József
Gyűjtés ideje:
1953-01-28
Gyűjtés helye:
Csíkszentdomokos
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 270/196. sz.
Szöveg
Szalvavisói hegyeken, a bérceken
Gyászba borultak a sűrű fellegek.
Hegyek alatt alagút, hosszú alagút,
Amelyikben Karada Lajos benne holt.
Kis pej lova haladott, haj de előre,
Őt pedig a csillekocsi megölte.
Sors üldözött székely voltam idáig,
Éltem én csak húsz éves koromig.
De az idő rövidre volt, haj de, kimérve,
S itt hagytam az életemet örökre.
Átkozott a Szalvavisó határa,
Gyászt hozott a Karda Lajos anyjára.
Felesége siratja, jaj de siratja,
Karda Lajos, a férje van meghalva.
A holttestét koporsóba helyezték,
S autóval Nagyszalvából kivitték.
S hazavitték falujába temetésre,
Ott alussza csendes álmát örökre.
Megjegyzés
A szalvavisói vasútépítésnél csíkszentdomokosiak is dolgoztak. Ott lelte halálát Karda Lajos 19 éves korában. Egy csillekocsi ütötte el.
Az esemény után nyomban énekelni kezdtek a balladát. Szabó József 1953. január 28-án jegyezte le.
Változatát Bura László is leírta. Abban a változatban is utalnak Karda Lajos csíkszentdomokosi létére. 1973-ban Széren (Szatmár) gyűjtött balladában a versszakok sorrendjét felcserélték, de csupán egy-egy szót változtattak a korábbi szövegen. A jegyzetből az derül ki, hogy a bányászok őrizték Karda Lajos emlékét, és időközönként énekeltek róla. A széri adatközlő Kapnikbányán tanulta az ottani bányászoktól. (Bura László 1978. 172:141.)
(Albert Ernő 2004: 335.)
Támogatók
Partnerek
