Kapum előtt egy diófa

Kapum előtt egy diófa,
S annak vagyon három ága,
Az alatt ül három árva.

Odamene szép Szűz Márja,
Odamene szép Szűz Márja:
„Mét sírtok itt, három árva?”

„Hogyne sírjunk szép Szűz Márja,
Édesanyánk meg van halva,
S a gyászgúnyánk elszakadva.”

„Metek nektek három vesszőt,
Menjetek ki temetőbe,
Csoplintsátok három fele.”

„Keljen, keljen, édesanyám,
Keljen, keljen, édesanyám,
Met elszakadt a gyászgúnyánk!”

„Nem kelhetek, édes fiam,
Nem kelhetek, édes fiam,
Me béfogott a főd muha.

Fogjatok el hazafelé,
Vagyan nektek mostohátok,
Ki fejért adjon reátok.

Mikor fejért ad reátok,
Mikor fejért ad reátok,
Vérvel habzik a hátatok.

Mikor fejetek fősüli,
Mikor fejetek fősüli,
Hajatokat mind kitépi,

S azt se fősüli egyebkor,
S azt se fősüli egyebkor,
Csak szombaton éfélekor.”

„Mikor árván elmaradtam,
Csak én két esztendős vótam,
Világon semmit se tudtam.”

A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).

Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)