Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kádár Kata


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1978
Gyűjtés helye: Nagyborosnyó
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 95-97/19. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Sándorné Gáspár Irén, 46 éves



Dallam



Szöveg

- Gyulainé, édesanyám,
Engedje meg, hogy kérjem meg,
Hogy kérjem meg Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát.

- Mintsább, fiam, megengedném,
Inkább Katát eltemetném,
Inkább Katát eltemetném,
Feneketlen tóba vetném.

- Szolgám, szolgám, édes szolgám,
Vezesd elé pej paripám.
Megyek, megyek hosszú útra,
Hosszú útra, bujdosásra.

Megy a, megy a kis huszárka,
Megy a, megy a kis huszárka,
Találkozik pakulárral,
Találkozik pakulárral.

- Hol jártál, te kis pakulár,
A városban mit hallottál?
- Én egyebet nem hallottam,
Kádár Katát elvesztették.

Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
Megy a, megy a kis huszárka,
Rájatalált arra tóra.

- Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata,
Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata?
- Sem nem élek, sem nem halok,
Feneketlen tóba vagyok.

Kerülgeti a huszárka,
Míg csak egyszer beleugrott.
Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt kivetette.

Egyiket eltemettette
A nagy ótár elejibe,
Másikot eltemetteti
A nagy ótár háta megi.

Egyikből kinövelkedett
Piros márvány csemetefa,
A másikból növelkedett
Fehér márvány csemetefa.

Mind a kettő egybehajlott,
Mind a kettő egybehajlott.
Gyulainé meghallotta,
Gyulainé meghallotta,

Mind a kettőt levágatta,
Poharában hervasztgatta.
Éjfél után tizenkettő,
Éjfél után tizenkettő:

- Gyulainé édesanyám,
Mér nem hagytál nekem békim?
Én egyebet nem kívánok,
Mosdóvízed vérré váljon!

Mosdóvízed vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon!
Verd meg, Isten, azt az anyát,
Ki a szerelmet megtiltsa!

Verd meg, Isten, azt a leányt,
Aki egyet-hármat szeret!
Mer én csak egyet szerettem,
Azér es sokat szenvedtem.



Megjegyzés

19–22. Két kápolnavirág

            A magyar népdalköltészet kiemelkedő, művészi darabja. Az eddigi kutatások eredményeként csak Erdélyből és Moldvából került elő mintegy 30 változata (Vargyas 1976. II: 115)- Háromszéken legelső ízben Benedek Elek bukkant rá Torján. Olosz Katalin csaknem egy évszázaddal később újabb zágoni szöveggel gyarapította háromszéki változatait (1963). A Fekete-ügy vidéki falvakban kitartással nyomoztam variánsai után, de csak Egerpatakon, Nagyborosnyón és Ozsdolán ismerték adatközlőim. A három falu közül a legszínesebb változatok Ozsdolán éltek, ahol manapság még a halott virrasztókon is egyre veszítenek népszerűségükből. A fiatal énekesek általában elhagyják a jobbágy–nemesi ellentétet megfogalmazó indítórészt és a csodás bajt jelző kötényről szóló szövegegységeket. A legteljesebb variánsok ennek ellenére figyelemreméltó motívumokat őriznek középkori balladaköltészetünk világából.

 

(Pozsony 1984: 257.)