Kádár Kata
Majlát Sándorné Gáspár Irén, 46 éves
- Gyulainé, édesanyám,
Engedje meg, hogy kérjem meg,
Hogy kérjem meg Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát.
- Mintsább, fiam, megengedném,
Inkább Katát eltemetném,
Inkább Katát eltemetném,
Feneketlen tóba vetném.
- Szolgám, szolgám, édes szolgám,
Vezesd elé pej paripám.
Megyek, megyek hosszú útra,
Hosszú útra, bujdosásra.
Megy a, megy a kis huszárka,
Megy a, megy a kis huszárka,
Találkozik pakulárral,
Találkozik pakulárral.
- Hol jártál, te kis pakulár,
A városban mit hallottál?
- Én egyebet nem hallottam,
Kádár Katát elvesztették.
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
Megy a, megy a kis huszárka,
Rájatalált arra tóra.
- Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata,
Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata?
- Sem nem élek, sem nem halok,
Feneketlen tóba vagyok.
Kerülgeti a huszárka,
Míg csak egyszer beleugrott.
Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt kivetette.
Egyiket eltemettette
A nagy ótár elejibe,
Másikot eltemetteti
A nagy ótár háta megi.
Egyikből kinövelkedett
Piros márvány csemetefa,
A másikból növelkedett
Fehér márvány csemetefa.
Mind a kettő egybehajlott,
Mind a kettő egybehajlott.
Gyulainé meghallotta,
Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt levágatta,
Poharában hervasztgatta.
Éjfél után tizenkettő,
Éjfél után tizenkettő:
- Gyulainé édesanyám,
Mér nem hagytál nekem békim?
Én egyebet nem kívánok,
Mosdóvízed vérré váljon!
Mosdóvízed vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon!
Verd meg, Isten, azt az anyát,
Ki a szerelmet megtiltsa!
Verd meg, Isten, azt a leányt,
Aki egyet-hármat szeret!
Mer én csak egyet szerettem,
Azér es sokat szenvedtem.
19–22. Két kápolnavirág
A magyar népdalköltészet kiemelkedő, művészi darabja. Az eddigi kutatások eredményeként csak Erdélyből és Moldvából került elő mintegy 30 változata (Vargyas 1976. II: 115)- Háromszéken legelső ízben Benedek Elek bukkant rá Torján. Olosz Katalin csaknem egy évszázaddal később újabb zágoni szöveggel gyarapította háromszéki változatait (1963). A Fekete-ügy vidéki falvakban kitartással nyomoztam variánsai után, de csak Egerpatakon, Nagyborosnyón és Ozsdolán ismerték adatközlőim. A három falu közül a legszínesebb változatok Ozsdolán éltek, ahol manapság még a halott virrasztókon is egyre veszítenek népszerűségükből. A fiatal énekesek általában elhagyják a jobbágy–nemesi ellentétet megfogalmazó indítórészt és a csodás bajt jelző kötényről szóló szövegegységeket. A legteljesebb variánsok ennek ellenére figyelemreméltó motívumokat őriznek középkori balladaköltészetünk világából.
(Pozsony 1984: 257.)