Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kádár Kata


Gyűjtő: Gombos János
Gyűjtés ideje: 1896-03-30
Gyűjtés helye: Etéd
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 313-315/128. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. – Édesanyám, engedje meg,
Kádár Katát hogy vegyem el.
Kádár Katát, Kádár Katát,
Zsellérünknek szép leányát.

2. – Nem engedem, édes fiam!1
Van uraknak szép leánya,
Szép leánya, kisasszonya:
Lehet abból választani.

3. – Nem kell senki szép leánya,
Szép leánya, kisasszonya,
Csak kell nekem Kádár Kata,
Zsellérünknek szép leánya.

4. Márton deák elindula,
Elindula hosszú útra.
Talála egy szőlőpásztort:
– Hát mi hír van a faluba?

5. – Elég rossz vagyon magának,
Mert elveszett Kádár Kata
A mély, feneketlen tóba.

6. – Vigyél engem szőlőpásztor
Feneketlen tó partjára:
Neked adom fakó lovam! ||

7. Elvitte a szőlőpásztor
Feneketlen tó partjára.

8. Gondolkodott, gondolkodott,
Gondolkodva beleugrott.
Ott is addig kereskedtek,
Amíg összeölelkeztek.

9. Ezt az anyja, hogy megtudta,
Vízi búvárt kerestetett,
Vízi búvárt kerestetett:
Mind a kettőt kivétette.

10. Az egyiknek csináltatott
Fejér márványkőkoporsót,
A másiknak csináltatott
Sárga márványkőkoporsót.

11. Az egyiket temettette
Az oltárnak eleibe,
A másikat temettette
Az oltárnak háta megi.

12. Az egyiken növekedett
Levél nélkül majorán szál;
A másikon növekedett
Gyökér nélkül rozsmarin szál. ||

13. Addig s addig növekedtek,
Amíg összeölelkeztek.
14. Ezt az anyja, hogy megtudta,
Mind a kettőt levágatta.

15. Márton deák felszólala:
– Anyám, anyám, édesanyám!
Éltünkig sem hagytál békít,
Holtunk után sem hagysz békén.

16. Hogy az Isten engedje meg,
Amely vízbe te megmosdasz,
Mosdóvized vérré váljon,
Kendőruhád lángot hányjon.

17. Amely kinyérből te szelsz,
Az a kinyér kövé váljék,
És a késed ketté törjék.

18. Amely úton te eljársz,
Előtted megkövesedjék,
Utánnad megporosodjék.
Lovad lába megbotoljon,
Hogy a nyakad megszakadjon.



Megjegyzés

1. Nem öndegöm, édes fiam

 

128. Kádár Kata (Etéd–Székelykeresztúr)
Lelőhely: EA 2276: 16–18. lap, 8. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

128.1. A ballada eredeti lejegyzése Gombos János kézírásában: AKKvár–MsU 2293: 34–34v/2. sz.

Édes anyám engedje meg
Kádár K.-át hogy vegyem el.
Kádár Katát, Kádár Katát
Zsellérünknek szép leányát.
Nem öndegöm[!] engedem édös édes fiam
Van uraknak szép leánya
Szép leánya, küsasszonya kisasszonya,
Lehet abból választani.
Nem kell neköm senki szép leánya
Szép leánya küsasszonya kisasszonya
Csak kell nekem Kádár Kata
Zsellérünknek szép leánya.
Márton diák deák elindula Elindula hosszu utra
Talála egy szöllö pásztort.
Hát mi hir van a faluba
Elég rossz vagyon magának
Mert elveszett Kádár Kata
A mély feneketlen tóba.
Vigyel engem szöllő pásztor
Feneketlen tó pártjára
Neköd adom fakó lovam.
Elvitte a szöllő pásztor
Feneketlen tó pártjára
Gondolkodott, gondolkodott
Gondolkozva Gondolkodva bele ugrott
Ott is addig keres kedtek[!]
A míg össze ölelkeztek
Ezt az anyja hogy megtudta
Vizi buvárt kerestetett
Vizi buvárt kerestetett
Mind a kettöt kivétette.
Az egyiknek csináltatott
Fejér márvány kökoporsot
A másiknak csináltatott sárga márvány kőkoport[!] kőkoporsót.
Az egyiket temetette
Oltárnak Az oltárnak eleibe
A másikat temetette
Oltárnak Az oltárnak hátamegi.
Az egyiken növekedett
Levél nélkül majorán szál
A másikon növekedett
[″] Gyökér nélkül rozsm rozsmarin[″] szál1 ||
Addig s addig növekedtek
Amig össze ölelkeztek.
Ezt az anyja, hogy megtudta
Mind a kettőt levágatta.
Márton diák deák felszólala.
Anyám anyám édes anyám
Éltünkig sem hagytál békit,
Holtunk után sem hagysz békén
Hogy az isten engedje meg
Mely Amely vizbe te megmosdasz
A te mosdo vized Mosdóvized vérré váljon
Törölköző kendöd Kendő ruhád langot hányjon.
A mely kinyérből te szelsz
Az a kinyér kövé váljék
És a késed ketté törjék,
Mely Amely uton te eljársz
Előtted meg kövesedjék
Utánnak[!] Utánnad meg porosodjék
Lovad lába meg botoljon
Hogy a nyakad megszakadjon.

(Etéd )

 A helymegjelölés Kanyaró kézírásával. Minthogy a ballada ugyanazon a lapon szerepel, melyen a datált Nem loptam én életemben kezdetű betyárballada, a Kádár Kata lejegyzésének ideje is 1896. március 30. A gyűjtő Gombos János.
 Kanyaró Ferenc kézjegye a ballada egészén megfigyelhető. A ritmushibák javításán túl piros ceruzával bejelölte a strófabeosztást is. Ezt a beosztást követte a Kisfaludy Társasághoz beküldött másolatában. Mint látható, Kanyaró csak a legszükségesebb esetekben javított a szövegen, egy-egy szótag beszúrásával vagy elhagyásával korrigálta a ritmushibákat, illetve az értelemzavaró elírásokat.

128.2. Kanyaró Ferenc második másolata: AKKvár–MsU 2123/D: 1–4. lap
 Ezt a másolatot Kanyaró feltehetően csaknem egy évtizeddel később készítette Gombos János kéziratáról. Nemcsak strófabeosztásában különbözik a főszövegben közölt első másolattól, de kihagyta belőle a vízi búvár motívumát is. Kanyaró fő törekvése az volt, hogy szabályos négysoros strófákra ossza a szöveget. Ennek érdekében néhol kihagyott, néhol megismételt vagy betoldott egy-egy sort. Mindezek ellenére a második másolat közelebb áll az eredeti lejegyzés szövegéhez. Felső indexben ezúttal Kanyaró első másolatának eltéréseit közöljük. Figyelemre méltó, hogy második másolatában Kanyaró megtartotta az ő-ző nyelvjárás szóalakjait, s a tájnyelvi szóhasználat sajátos kifejezéseit, melyeket korábban mind átcserélt köznyelvi alakra.

1. – Édes anyám, engedje meg
Hogy vegyem el Kádár Katát, Kádár Katát hogy vegyem el
Kádár Katát, Kádár Katát,
Zsellérünknek szép leányát.

2. – Nem öngedöm engedem, édös édes fiam!
Van uraknak szép leánya,
Szép leánya, küsasszonya kisasszonya:
Lehet abból választani.

3. – Nem kell neköm szép leányuk senki szép leánya,
Szép leányuk, küsasszonyuk. leánya, kisasszonya
Csak kell nekem Kádár Kata,
Zsellérünknek szép leánya.

4. Márton diák elindula
Elindula hosszú útra.
Talála egy szőlőpásztort:
– Hát mi hír van a falúba? ||

5. – Elég rossz vagyon magának,
Mert elveszett Kádár Kata
A mély feneketlen tóba,
A mély feneketlen tóba. Korábban nem ismételte meg ezt a sort

6. – Vigyél engem szőlőpásztor
A mély feneketlen tóba Feneketlen tó partjára
Neköd Neked adom fakó lovam,
Neköd adom fakó lovam. Korábban nem ismételte meg ezt a sort

7. Elvitte a szőlőpásztor
Feneketlen tó partjára.
Gondolkodott, gondolkodott,
Gondolkozva Gondolkodva beléugrott.

8. Ott is addig kereskedtek,
Amíg összeölelkeztek.
Ezt az anyja hogy megtudta,
Vízi búvárt kerestetett.
Vízi búvárt kerestetett
Mind a kettőt kivétette.||

9. Az egyiknek csináltatott
Fejér márvány kőkoporsót.
A másiknak csináltatott
Sárga márvány kőkoporsót.

10. Az egyiket temettette
Az oltárnak eleibe,
A másikat temettette
Az oltárnak háta megi.

11. Az egyiken növekedett
Levél nélkül majorán szál,
A másikon növekedett
Gyökér nélkül rozsmarin szál.

12. Addig s addig növekedtek,
Amíg összeölelkeztek.
Ezt az anyja hogy megtudta,
Mind a kettőt levágatta.

13. Márton diák deák felszólala:
– Anyám, anyám, édes anyám,
Éltünkig sem hagytál békén békit,
Holtunk után sem hagysz békén. ||

14. Hogy az isten engedje meg:
Amely vizben vízbe te megmosdasz,
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ Kendő ruhád lángot hányjon.

15. Amely kinyérből te leszelsz szelsz,
Az a kinyér kövé váljék.
A kinyered kövő váljék Ez a sor hiányzik
És a késed ketté törjék.

16. Amely uton te el–eljársz eljársz,
Előtted megkövesedjék,
Utánnad megporosodjék.
Lovad lába megbotoljon,
Hogy a nyakad megszakadjon!

(Etéd )

Kanyaró ceruzával írt másolatát feltehetően kiadásra készítette, mert a ballada végére, a helymegjelölés elé a „Petit” betűméretre vonatkozó nyomdai utasítást írta. – A párbeszédek egy részét (a ballada elején) idézőjellel jelezte Kanyaró, később megfeledkezett róluk. Mi végig jelöltük a párbeszédeket.

1. A lap alján a papír ki van szakadva. Kanyaró még az ép szövegről másolta át a balladát. A töredékes sor így szerepelt a kéziratban: Gyökér nélkül rozsmarin szál.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 690–693.)