Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kádár Kata


Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Lábnik
Közlés ideje: 1954
Megjelenés helye: Faragó - Jagamas 1954: 59-61/1A. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Bot Györgyné Gyenge Anna, 28 év, Lábnik



Dallam



Szöveg

Édesanyám, Gyulainé,
S engedjen megházasodni.
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Kádárnénak szép leányát.

Nem engedlek házasodni,
Inkább katanának adlak.
Nem engedlek házasodni,
Inkább katanának adlak.

S ha nem enged házasodni,
Vagyon nekem egy tarisnyám,
Süssön nekem egy pogácsát,
Hogy én menjek katanának.

Elindula, menegete,
S amíg odaéregete,
Megtalálá Molnár Bálint.
Isten áldja, öregapám.

Isten hozott, kicsi fiam.
Mi hír van a falujikba?
Mi falunkba jó hír sincsen,
Mi falunkba rossz hír sincsen.

S az a hír van a faluba,
Kádár Katát elvesztették,
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba tették.

Neki adom rend gúnyámat,
Vigyen ingem arra helyre,
Hová Kádár Katát tették,
Hová Kádár Katát tették.

S elindultak menegetni,
S menegettek, menegettek,
S amég odaéregettek,
S amég odaéregettek.

Élsz-e rózsám, vaj meghóttál,
Vaj csak felőlem gondolkossz?
Se nem élek, se nem halok,
Csak felőled gondolkozom.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –

S onnat kinőtt két liljomszál.
Addig nőttek, növögettek,
Addig nőttek, növögettek,
S amég összeölelkeztek.

S azt meghallá Gyulainé.
Elindula, menegete,
Elindula, menegete,
S amég odaéregete.

S a körmivel lecsípette,
S a talpával elsúrolta,
S a körmivel lecsípette,
S a talpával elsúrolta.
 
S az egyiknek csináltatott
Fehér mármántkőkoporsót,
S a másiknak csináltatott
Kőből s cimintkőkoporsót.

S az egyiket temettette
Az ótárnak elejibe,
S a másikat temettette
Az ótárnak háta mellé.

S azon szóla édes fia:
Anyám, anyám, édesanyám,
Nagyobb átkot nem kévánok,
Csak mekkorát felgondolok.

Mejik asztalnál kend eszik,
S az az asztal összetörjék,
S mejik könyérből kend eszik,
A kend előtt kővé váljék,

Mejik késvel kend azt szeli,
Az a kés es összetörjék,
Mej kendőhez kend kendőjzék,
Az is langval borítkojzék.