Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kádár Kata


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 306-308/95. sz.

Dallam



Szöveg

Ablakba ül vala
Szegén Kádár Kata,
Varja vala ingit
Feteke selyemvel.

Tőti tőtelékvel,
Sárig víg selyemvel,
Szemzést szemzi vala
Sűrű könyveivel.

Benéze lűtűre
S a búza mezőre:
Hát úgy jövögetnek
Hetvenhét katana,

Hetvenhét katana,
Egész kompánia,
Odazúdulának,
Ajtón es szollának.

„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet!
Jönnek az katanák,
Rabolnak el ingem.”

„Fiam, édes fiam,
Merre rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bujj belé ládába!”

Csak odazúdula
Hetvenhét katana,
Hetvenhét katana,
Egész kompánia.

„Hol van az leányik?
Adjátok kezembe!”
Akkor édesanyja
Siratni es kezdte.

„Menj bé kamarába!
Elbútt egy ládába.
Menj bé kamarába!
Elbútt egy ládába.”

„Várkojz egy kicsiddég,
Hetvenhét katana,
Hogy szóljak bár hármat,
Hogy én elbúcsújzak,

Me minden halattnak
Hármat harangoznak:
Kettőt megszakajsznak,
Egyet végig húznak.”

„Az én leányomnak
Egyet se kondítnak,
Még nincs es meghalva,
S méges kell sirajsam.
 
Felüték a zászlót
Kapum felfájára,
Megverek a dobot
Szívem bánatára.”

„Katanák lovai,
Ingem úgy vigyetek,
De ne úgy vigyetek,
Mint nyirászát visznek!

Ti ne úgy vigyetek,
Mint nyirászát visznek,
Hanem úgy vigyetek,
Mint halottat visznek.”



Megjegyzés

A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balla dai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen vala mennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.

Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)