Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Kádár Kata
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1959
Gyűjtés helye:
Lészped
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 306-308/95. sz.
Dallam
Szöveg
Ablakba ül vala
Szegén Kádár Kata,
Varja vala ingit
Feteke selyemvel.
Tőti tőtelékvel,
Sárig víg selyemvel,
Szemzést szemzi vala
Sűrű könyveivel.
Benéze lűtűre
S a búza mezőre:
Hát úgy jövögetnek
Hetvenhét katana,
Hetvenhét katana,
Egész kompánia,
Odazúdulának,
Ajtón es szollának.
„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet!
Jönnek az katanák,
Rabolnak el ingem.”
„Fiam, édes fiam,
Merre rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bujj belé ládába!”
Csak odazúdula
Hetvenhét katana,
Hetvenhét katana,
Egész kompánia.
„Hol van az leányik?
Adjátok kezembe!”
Akkor édesanyja
Siratni es kezdte.
„Menj bé kamarába!
Elbútt egy ládába.
Menj bé kamarába!
Elbútt egy ládába.”
„Várkojz egy kicsiddég,
Hetvenhét katana,
Hogy szóljak bár hármat,
Hogy én elbúcsújzak,
Me minden halattnak
Hármat harangoznak:
Kettőt megszakajsznak,
Egyet végig húznak.”
„Az én leányomnak
Egyet se kondítnak,
Még nincs es meghalva,
S méges kell sirajsam.
Felüték a zászlót
Kapum felfájára,
Megverek a dobot
Szívem bánatára.”
„Katanák lovai,
Ingem úgy vigyetek,
De ne úgy vigyetek,
Mint nyirászát visznek!
Ti ne úgy vigyetek,
Mint nyirászát visznek,
Hanem úgy vigyetek,
Mint halottat visznek.”
Megjegyzés
A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balla dai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen vala mennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.
Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)
Támogatók
Partnerek
