Julia szép leány

Julia szép lėány ėgykoron kimöne
Búzavirág szödni, a búzamezőbe.
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Föl is fö’tekinte a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jödögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én odavinnélek
A mėnnyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bételnék veled azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jőnék nözésödre,
Másod kakasszókor tégöd mėgkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az annyához fordul Julia szép lėány,
Szóval mongya neki: anyám, édös anyám!
Én is csak kimönék búzavirág szödni,
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni;
Föl is fö’tekinték a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha elmönnék véllr, hogy oda vinnének
A mėnnyei karba, a szent szüzek közi,
Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot a kezembe aggya,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt mėgkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass anyám, sirass, éltömbe hadd hajjam,
Hadd hajjam éltömbe, hogy siratsz hótomba.

Lėányom, lėányom! virágos kertömbe
E’ső raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viassza,
Sárog viasszának fődön futó füstye,
Fődön futó füstye s mėnnybe ható langja!

A mėnnyei harang húzatlan szólalék,
A mėnnyei ajtó nyitatlan mėgnyilék,
Jaj! az én lėányom oda bévezeték.

270. Julia szép leány ― a Fejér-Nyikó mellékiről jött Kolozsvárra, s szépsége már Pesten is méltányolva lőn Gyulai Pál úr által a Szépirodalmi Figyelőben; de voltaképen e mennyeileg bájos szüznek legutóbbi rejtékhelye a Sóvidéken a fördőjéről hires Korond volt, egy erősen buzgó s áhitatos katholikus s unitarius székely falu, s egy onnan jött közrendü székely ember szája után van lejegyezve. Az 5., 6., 7. és 9. sorok változatait l. a 318. töredék-dalban a háromszéki népdalok közt.

(Kriza János: 534-535.)