Józsa Sándor

Józsi Pálné Biró Lídia, 77 éves, Petek

Hallod, babám, a faluba mi történt?
Józsa Sándort a lovak összetörték.
Elfolyt vére, mint a fogoly madárnak,
A hodgyai Józsa János fiának.

Petëk között mëgért a fehér szilva,
Józsa Sándort hozzák haza mëghalva.
Hozzák, hozzák, viszik a temetőbe,
Biás Zsuzsi el sem búcsúzott tőle.

Bádogozzák a petëki templomot,
Kilenc kislány hordja rá a bádogot.
Kilenc kislány, kilenc ügyes legénnyel,
Csak én hordom a más szeretőjével.

Józsa Sándor (A lovak közé esett férfi).
A ballada egyike azoknak, amelyek Petken születtek. Józsa Sándor hodgyai származású volt, Petekre jött vejnek, a lovak közé esett, s meghalt, így tartja a helyi hagyomány. Így tudta, így mondta Nagy Kálmánné János Margit balladaénekes is 1984- ben: „Józsa Sándor a hodgyai Józsa János fia ide jött vejnek, elment szántani, két csitkó elkapta, a borna (’borona’) alá került, meghalt. Biás Zsuzsi volt a felesége Nálunk leánykori nevén szólítják az asszonyt, a koporsójára is így írják.” Ugyanakkor a falubeli balladák születésének körülményeire is rávilágított az adatközlő: „Ezt az éneket az itteni legények, leányok kezdték. Szokás volt, hogy tragikus halálkor éneket találtak ki, azt a sírnál elénekelték, s azután is fennmaradt. Ez is kiment szokásból”. Bizony, az emlékezet sem mindig pontos. Az idős balladaénekes, a 77 éves Józsi Pálné Biró Lídia is, a ballada egyedüli tudója, hibásan, Rózsa Sándort énekelt. Valószínűleg a közismert betyár neve hatására. A peteki elhalálozási anyakönyvben (Halottak Anyakönyve, 218. lap, 1885. április 23., 11. pozíció) tényleg megtaláltam a balesettel kapcsolatos beírást: „Jozsa Sándor 28 éves földész, Petek, 87. házszám”. A pontosságot szerető Bedő Ferenc tiszteletes az Észrevételek oszlopba ezt is beírta: „A lovak elragadták, s az összetörés következtében, másfél napi vérzés után elhalt”. Az anyakönyv tanúsága szerint Józsa Sándor tényleg vejnek jött Petekre, Nagy Zsuzsanna harmadik férje volt. A sok böngészés arra is fényt derített, hogyan lett Nagy Zsuzsannából a balladában „Biás Zsuzsi”. Úgy, hogy, amikor született, az édesapja Nagy András már meghalt volt, s őt, az anyjáról, Biás Juditról nevezték Biás Zsuzsinak. Kételyünket, hogy ez a ballada valós peteki történethez kapcsolódik, az anyakönyvi böngészés szüntette meg.
Kacskaringós adathalmaz, az Erdélyi Geneológiai Társaság
elnökét, Kocs Jánost illeti hála a bóklászásban adott segítségért!
Ez a helyi ballada, ez a téma, ismereteim szerint, eddig egyetlen
balladagyűjteményben sem jelent meg. Ez az egyedüli ismert
változata, egyedi típuscímmel.
A balladateremtés sajátos módjára figyelhetünk fel abban is, hogy a „szerzők”, utolsó szakaszként egy, szintén a faluban keletkezett népdal egyik szakaszát építették be:

Bádogozzák a peteki templomot,
Kilenc kislány hordja rá a bádogot.
Kilenc kislány, kilenc ügyes barna legénnyel,
Csak én hordom a más szeretőjével.

Kilenc kislány kiment a temetőbe.
Mind a kilenc letérgyépölt a földre.
A tízedik így sóhajt fel a magas égre,
Mér is lettem reguta szeretője.

A népdalt Nagy Kálmánné János Margit 36 éves énekelte Petken, 1984-ben. A különböző műfajú két szöveg dallama szinte azonos, csak az előadás tempója különböző. A balladáé lassúbb, beszédszerűbb, a dalé feszesebb, pattogóbb, a csárdáséhoz közelebb álló, gyorsabb. Ugyancsak Nagy Margit segített az ének keletkezésének időpontját megállapítani: „Ezt az éneköt akkor énekölték, mikor a petki templomot, a tornyot cserépfödés után bádogozták bé, mert a cserepet fújta le a szél…” Sajnos nem sikerült eléggé pontosítanom az időpontot. Valószínűleg az 1891-es újrafödésről lehet szó, amikor a villámcsapás által megrongált tetőt újra
bádogozták (Hegyi 1906. 4-5.)
A ballada szövegét, bár új ballada, csiszoltság, szűkszavúság, drámai tömörség jellemzi, mindez gyakori közösségi használatra utal, arra hogy Petken szívesen énekeltek balladát, és ez a kedveltek közé tartozott. A szöveg, több sorában is, a Korondon és Székelypálfalván gyűjtött Butyka Imre balladával mutat rokonságot: „Hallod, babám, a faluban mi történt?”, „Elfolyt vére, mint a fogolymadárnak”, „Petek között megért a fehér szilva”. A Butyka ballada vehette át a petki balladától a motívumokat, vagy azok általánosan ismertek voltak nagyobb körben. Tény, hogy a Józsa Sándor halálesete 1885 volt, a Butyka Imréé pedig 1888-ban. Lásd még: Lőrincz József: A lovak összetörte legény balladája, Örökségünk (Székelyudvarhely), 2012. 3. szám, 10-11. A jövő feladata: megkeresni a petki temetőben Józsa Sándor sírját, hogy néha koszorút, virágot vihessen rá a balladáját éltető utókor.

(Lőrincz 2014: 70-73.)