Jó estét, jó estét, Doblárané asszonyság
ismeretlen
1. – Jó estét, jó estét, Doblárané¹ asszonyság,
Hol van az Örzsi babám, talán le is feküdt már?
2. – Lefeküdt, lefeküdt szép paplanos ágyába,
A szép cúgos cipőjét lehúzta a lábáról.
3. – Költse fel, költse fel, eressze el a bálba,
A szép cúgos cipőjét húzza fel a lábára!
4. Fel is költ, fel is költ, el is készült a bálba,
Ekkor az ég fölötte be is borult homályba.
5. – Jó estét, jó estét, korcsmárosné asszonyság,
Hol van az a két betyár, aki engem rég, hogy vár?
6. – Menjen be, menjen be, üljön le a diványra,
Mindjárt az a két betyár rákacsint a cigányra.
7. – Húzzad csak, húzzad csak, estétől jó reggelig,
Reggeli négy óráig Örzsi babám elalszik.
8. – Eressz ki, eressz ki, hogy magamat hütsem ki,
A szép cúgos cipőmből piros vérem öntsem ki!
9. – Ne menj ki, ne menj ki, hogy magadat ne hütsd ki,
A négy aranygyűrűdöt ujjadból ne dagaszd ki!
10. Nyithatod, nyithatod zöld koszorús kapudat,
Mert még egyszer veted meg szép paplanos ágyadat.
11. Átkozott az apa, de még inkább az anya,
Ki egyetlen szép lányát elbocsátja a bálba!
12. Lányok, lányok, lányok, énrajtam tanuljatok,
Szép szeretőt párjával soha ne is tartsatok!
1. E furcsa név hihetőleg ’korcsmárosné’ vagy más ehhez hasonló név elrontásából keletkezett.
E megoldással balladánk összes társai fölé emelkedik. Szűcs Marcsa, Szentgál Panna etc. esetéből csak az jön ki: irigy legénnyel ne barátkozzatok. – Gyönge magyarázat ily véres tragédiának!
(Kanyaró 2015: 194.)
49. Jó estét, jó estét Doblárané asszonyság (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 91. lap, 51. sz. Ismeretlen kéz írása Kanyaró Ferenc autográf javításaival és jegyzetével. Feltehetően ez volt a ballada eredeti lejegyzése, a Kanyaró-hagyatékban sem diák-kézírásban, sem másolatban nem találtuk meg ennek a változatnak a szövegét. A kéziratban a negyedik versszak után szerepelt egy olyan strófa, melyet Kanyaró kihúzott, s ezt követően átszámozta a versszakokat.
A kihúzott strófa a következő:
Beborult, beborult, be is sötétedett már,
Ekkor az Örzsi babám el is készülődött már.
A ballada végén Kanyaró ugyancsak kihúzott egy sort:
Mert még ti is úgy jártok, a bálba elalusztok.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 624.)