Jó estét, jó estét, Csáji bíró asszony
Kovács Jánosné Mester Emma, 42 éves
– Jó estét, jó estét,
Csáji bíró asszony!
Talán alszik is már
A kedves kisasszony?
– Alszik már, alszik már
Gombos nyoszolyáján.
– Menjen hát, költse fel,
Eressze a bálba!
– Nem kelek, nem megyek,
Nem megyek a bálba,
Tamotai Tamás,
Tudom, a bálgazda.
– Kelj fel, lányom, kelj fel,
Eridj el a bálba,
Kalmaring* csizmádat
Húzd fel a lábadra!
Lakszín selyem ruhát
Vegyél fel magadra,
Tíz pár arany gyűrűt
Húzzál az ujjadra!
– Húzd rá cigány, húzd rá,
Estétől éjfélig,
Éjféltől hajnalig,
Hajnalhasadtáig!
– Hagyd el, cigány, hagyd el,
Hadd menjek hűtőzni,
Kalmaring csizmámból
A vért kiönteni,
Lakszín selyemruhát
Magamról levetni,
Tíz pár arany gyűrűt
Ujjamról lehúzni!
– Nyisd ki anyám, nyisd ki
Hétzáros kapudat,
Hadd vigyék be rajta
Félhalva lányodat!
Harangoznak délre,
De nem az ebédre.
Csáji bíró lánya
Most van kiterítve.
Átkozott az apa,
Hétszerte az anya,
Ki egyetlen lányát
Engedte a bálba.
Falu végén egy ház.
Búval van bérakva,
Asztalon egy pohár
Méreggel van tele.
Vajon kié is lesz
Az a teli pohár?
Tamotai Tamást
Vigye (j)el a halál!
* Talán a karmazsin ejtésváltozata
9–16. A halálra táncoltatott lány
Az egyik legelterjedtebb balladánk, huszonegy kutatóponton huszonhat változatát jegyeztük fel, közülük tizennyolcat dallammal. A dallamok hat típusba csoportosíthatók. A legtöbb változat a lány nevét is említi: Csáki Bözsike, Csáki Juliska, Csáki Mariska, Kati, Rozáli, Rózsika, Sági Erzsike, Sági Mariska, Sári Erzsike, Sári Rózsika, Sári Mariska, Szegvári Mariska. Másokban Csáti, Csáji bíró lánya a halálra táncoltatott leány.
Felnőttek, többnyire idősebb adatközlők énekelték. A balladaváltozatok motívumai általában nem térnek el az ismert típusoktól. Kivétel a 16. sz. ballada utolsó két versszaka, amelyben méreggel telt pohár várja a bűnös legényt. A lányt „babája”, vagy három, hat, tizenkét betyár, zsivány hívja a bálba. Az ördög egyik változatban sem szerepel.
A 12. sz. dallamot vö. a 43. sz.-val.
Vö.: Ortutay–Kríza, 82. sz.; Albert–Bura, 1. sz.; Albert–Faragó, 41–55. sz.; Zolcsák–Fejér, 58. sz.; Jagamas–Faragó, 309. sz.; Ráduly, 20–23. sz.; Vargyas, 26/71. sz.; M. XXVI. évf. (1973) 4: 34.; SzH. IV. évf. (1971), 235. sz.
Megj. SzH. VII. évf. (1974), 100. sz.
(Bura 1978: 201–202.)