Jó estét, barna lány
ismeretlen
I.
1. – Jó estét, barna lány!
Mi bajod érkezett?
Talán a vacsorád
Nem igen jól esett.
Talán a vacsorád
Nem igen jól esett.
2. Hoztam egy kulacs bort,
Hogy igyál belőle.
Szomorú szívedet
Vigasztald meg véle.
Szomorú szívedet
Vigasztald meg véle.
3. – Nem kell nékem borod,
Csak idd meg te magad!
Hogyha nem sajnáltad
Szép leányságomat.
Hogyha nem sajnáltad
Szép leányságomat.
4. – Sajnáltalak nagyon,
Amíg megcsaltalak;
De már a jó Isten
Viselje gondodat!
De már a jó Isten
Viselje gondodat!
II.
1. – Jó estét, léányom!
Mi bajod érkezett,
Hogy a kötényelőd
Úgy megrövidedett?
Hogy a kötényelőd ||
Úgy megrövidedett?
2. – Szabó rosszul szabta,
Varró rosszul varrta…
Verje meg az Isten,
Aki elrontotta. –
Verje meg az Isten
Aki elrontotta.
3. Anyám, édesanyám!
Csak egyet engedj meg,
Hogy szép ruháimat
Még egyszer nézzem meg,
Hogy szép ruháimat
Még egyszer nézzem meg.
4. Ruháim, ruháim,
Drága szép ruháim,
Földre lehulljatok,
Engem sirassatok!
Földre lehulljatok,
Engem sirassatok!
5. Anyám, édesanyám!
Még egyet engedj meg,
Hogy szép virágimat
Még egyszer lássam meg.
Hogy szép virágimat
Még egyszer lássam meg.
6. Virágim, virágim!
Drága szép virágim,
Földre boruljatok,
Engem sirassatok!
Földre boruljatok,
Engem sirassatok!
7. – Hóhérok, hóhérok!
Vigyétek lányomat,
Vigyétek börtönbe,
A legmélyebbikbe!
Vigyétek börtönbe,
A legmélyebbikbe! ||
8. – Anyám, édesanyám!
Még egyet engedj meg:
Jó barátnéimat
Még egyszer lássam meg.
Jó barátnéimat,
Még egyszer lássam meg.
9. Barátném, barátném,
Drága jó barátném,
Rólam tanuljatok,
Engem sirassatok!
Rólam tanuljatok,
Engem sirassatok!1
1. Itt valamivel jobb a befejezés, mint az előbbinél [a kercsedi változaténál], mert csak mintegy érinti az eseményből levonható tanulságot. Csak egyszerűen rámutat, hogy ezzel is részvétet keltsen fel az elbukott nő iránt. A befejezés emlékeztet Kuris Pistára, hol halálra táncoltatják Szentgál Pannát:
Lyányok, róla tanuljatok:
Legényt soha ne csaljatok. (M. Népk. Gy. I. 209.)
(Kanyaró 2015: 242.)
84. Jó estét barna lány (Etéd)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1352: 21–23. Kanyaró Ferenc kézírása.
A megesett leány balladatípus második etédi változata jelentős mértékben eltér az 1896-os gyűjteménybe felvett szövegtől, jóllehet ezt is Gombos János gyűjtötte. Látszólag évekkel később került lejegyzésre ez a változat, mert Kanyaró egy 20. század elején tett nyilatkozatában az etédi változatot dr. Gombos Jánosnak köszöni (Vö. AKKvár–MsU 1352. 16. lap), valójában azonban ezt a változatot is 1896-ban jegyezte le az akkor még középiskolás diák Gombos János, és nem Etéden, hanem Kolozsváron. A változat gyűjtésének történetéről lásd a 88. számú ballada jegyzetét. Ugyanott utalunk a ballada szövegének eredeti lejegyzésére is, valamint Kanyaró Ferenc tévedésére. – Kanyaró másolatában nem írta le a versszakok ismétlődő utolsó két sorát, csak jelezte az ismétlés tényét. Közlésünkben a teljes szöveget reprodukáljuk.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 653.)