Jene Józsi
Gerebenes Máté György, 67 éves

Jene Józsi, mit gondoltál,
Jene Józsi, mit gondoltál,
Mikor a rétre indultál,
Mikor a rétre indultál?
- Én egyebet nem gondoltam,
Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsétlen úton jártam,
Szerencsétlen úton jártam.
Kilenc rendet lekaszáltam,
Kilenc rendet lekaszáltam,
Tizedikhez hezzafogtam,
Tizedikhez hezzafogtam.
- Jene Józsi, jó barátom,
Jene Józsi, jó barátom,
Gyere feredni, nem bánom,
Gyere feredni, nem bánom.
El is mennek víz martjára,
El is mennek víz martjára,
Lehúzza két nyest csizmáját,
Abaposztó harisnyáját.
Lévánti selyem ruháját,
Lévánti selyem ruháját,
Kicsi szeder gyolcslájbiját,
Bársonyba szegett kalapját.
Belészökött a nagy vízbe,
Belészökött a nagy vízbe,
Nincs a víznek rókincája,
Ha buzog a víz habjába.
- Jó barátok, kik valátok,
Jó barátok, kik valátok,
Nyújtám kezem, s nem fogtátok,
Nyújtám kezem, s nem fogtátok.
Életemen nem kapátok,
Életemen nem kapátok,
Halálim végigvárátok,
Halálim végigvárátok.
Mónárgazda, édesapám,
Mónárgazda, édesapám,
Mer ő engemet megsajnált,
Mer ő engemet megsajnált.
Belészökött a nagy vízbe,
Belészökött a nagy vízbe,
A füvenyből kiemele,
A füvenyből kiemele.
Mónár Anna, édesanyám,
Mónár Anna, édesanyám,
Kalapomba vizet hozott,
A füvenytől megmosdatott.
Nyisd ki, anyám, az kapudot,
Nyisd ki, anyám, az kapudot,
Halva hozzák szép fiadot,
Halva hozzák szép fiadot.
124–126. A vízbe fúlt legény
A Fekete-ügy vidéki helyi népballadák egyik legkidolgozottabb és legmívesebb darabja. Viszonylag ritka ballada. Az előző típussal együtt a sirató vagy búcsúztató balladákhoz tartoznak. A Jene Józsiról, Incze Jóskáról és Györgybíró Áronról szóló énekek az új stílusú balladák születésének idején jöttek létre. A háromszéki folklórterület archaikussága még akkor is egyedi értékekkel tudta gazdagítani népballada-költészetünket. Megragadó a balladacsoport nyelvi szépsége, ódon zamatossága, tiszta embersége. Ez a balladatípus is az első világháború előtti években élte igazi virágkorát. Énekeseim nagy része mind a század elején, még gyermekkorában sajátította el. Századunk második harmadában már szinte teljesen eltűnt a vidék népballada-költészetéből (vö. Albert–Faragó 1973, 399–401. sz.).
(Pozsony 1984: 270–271.)