Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A házasodó úrfi

János urfi


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Udvarhelyszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 193-194/62. sz.

Szöveg

János urfi gondolkozik
Házasodni szándékozik
Nyergeli is paripáját
Hogy meg lássa a mátkáját.
Nyereg alatt paripája
Könyen föl űll a hátára
Maga éfju, hoszu lába
Nem magoss a paripája.

János urfi, János urfi
Mágát nem kergeti sönki
Kár ugy sietve vágtatni
Kiért siet meg kaphatni.

János urfi hámárjába
A mátkája udvárába
Űll a mátka az ablakba
János urfit rég nem várja.

Szoll a mátka az ablakba
Vigyék lovát a pájtába
A cselédek ezt meg töszik
Lovát szálmával étetik

János urfi Palotaba
Borult mátka a nyákába
Sir de miért maga tudja
Hogy miért sir az ö búja.

János urfi jobb lett vona
Othon maradni pucokba
A mátkája azért busul
Mé nincs maga tölle távul.

A kit igazán szeretnek
Annak palacsintát sütnek
Nem marad el a bor hozás
Széköjöknél ez a szokás

János urfi haza jöve
E trektábol részt nem vöve
Panaszolja az annyának
Edös annya szol fiának

Fiam Janko ott nem kellesz
Keress magadnak mást job leszsz
Ha nem keresz te bánod meg
Tudom sogorod elég lesz.

E tanácsot nem fogadá
Feleségit haza hozá
Annyi-is már a sogora
Szörit számát ö sem tudja.



Megjegyzés

Kéziratból: EA 10545: 3 – A  rövid illabiális á meglétét a gyűjtő az ábécé á-jával  jelölte. Közlésünkben megtartottuk a gyűjtő jelölésmódját. – Ua. in MNGY III. 1882: 30-31/16. sz. Irodalmi nyelven közölt, változtatás nélküli szöveg.

Gyulai azt írja e ballada jegyzetében: „A gondolat népies, de a kidolgozás nem. Kissé bágyadt, s gúnya[!] csak egypár helyt találó. Alkalmasint valamely iskolamester átdolgozása s így félnépi eredetű.” (434)

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)