János urfi
János urfi gondolkozik
Házasodni szándékozik
Nyergeli is paripáját
Hogy meg lássa a mátkáját.
Nyereg alatt paripája
Könyen föl űll a hátára
Maga éfju, hoszu lába
Nem magoss a paripája.
János urfi, János urfi
Mágát nem kergeti sönki
Kár ugy sietve vágtatni
Kiért siet meg kaphatni.
János urfi hámárjába
A mátkája udvárába
Űll a mátka az ablakba
János urfit rég nem várja.
Szoll a mátka az ablakba
Vigyék lovát a pájtába
A cselédek ezt meg töszik
Lovát szálmával étetik
János urfi Palotaba
Borult mátka a nyákába
Sir de miért maga tudja
Hogy miért sir az ö búja.
János urfi jobb lett vona
Othon maradni pucokba
A mátkája azért busul
Mé nincs maga tölle távul.
A kit igazán szeretnek
Annak palacsintát sütnek
Nem marad el a bor hozás
Széköjöknél ez a szokás
János urfi haza jöve
E trektábol részt nem vöve
Panaszolja az annyának
Edös annya szol fiának
Fiam Janko ott nem kellesz
Keress magadnak mást job leszsz
Ha nem keresz te bánod meg
Tudom sogorod elég lesz.
E tanácsot nem fogadá
Feleségit haza hozá
Annyi-is már a sogora
Szörit számát ö sem tudja.
Kéziratból: EA 10545: 3 – A rövid illabiális á meglétét a gyűjtő az ábécé á-jával jelölte. Közlésünkben megtartottuk a gyűjtő jelölésmódját. – Ua. in MNGY III. 1882: 30-31/16. sz. Irodalmi nyelven közölt, változtatás nélküli szöveg.
Gyulai azt írja e ballada jegyzetében: „A gondolat népies, de a kidolgozás nem. Kissé bágyadt, s gúnya[!] csak egypár helyt találó. Alkalmasint valamely iskolamester átdolgozása s így félnépi eredetű.” (434)
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)