Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Jaj de szépen muzsikálnak


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1966-04-02
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 111-112/86. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Simonfi Anna, 14 éves



Szöveg

Jaj de szépen muzsikálnak
Zöld erdőben egy betyárnak.
Fekete szőnyeg a sátor,
Abba mulat Rózsa Sándor.

Rózsa Sándor, mit gondoltál,
Hogy betyárnak beállottál?
– Nem gondoltam én egyebet,
Viselem a betyár nevet.

Tisza partján elaludtam,
A babámról álmodoztam.
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a babám mást is szeret.

De én erre fölébredtem,
Kilenc zsandár áll előttem.
A tizedik kérdi töllem:
Hol az utazólevelem?

Várjál, zsandár, megmutatom,
Kis mellényem kigombolom,
Előveszem levorverem;
Itt az utazólevelem!

Jaj Istenem, mit csináljak,
Szaladjak-é vagy megálljak?
Ha szaladok, fejbe lőnek,
Ha megállok, megkötöznek.



Megjegyzés

86–90. Itt az utazólevelem. I–V.

            Seprődi 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 1974: 342; Marosszéki, 1912: 226.) A faluban ma is jól ismert ballada, ritkább a fiatalok körében. A közölt változatok a ballada élő-alakuló életéről tanúskodnak. Lakodalmakban is gyakran fújják. A legtöbb variánsát a 88. sz. változat dallamára éneklik, de e balladatípuson belül is fokozatosan tért hódít a műdal (89. és 9. sz.).

(Ráduly 1975: 183.)