Jaj de szépen muzsikálnak
Simonfi Anna, 14 éves
Jaj de szépen muzsikálnak
Zöld erdőben egy betyárnak.
Fekete szőnyeg a sátor,
Abba mulat Rózsa Sándor.
Rózsa Sándor, mit gondoltál,
Hogy betyárnak beállottál?
– Nem gondoltam én egyebet,
Viselem a betyár nevet.
Tisza partján elaludtam,
A babámról álmodoztam.
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a babám mást is szeret.
De én erre fölébredtem,
Kilenc zsandár áll előttem.
A tizedik kérdi töllem:
Hol az utazólevelem?
Várjál, zsandár, megmutatom,
Kis mellényem kigombolom,
Előveszem levorverem;
Itt az utazólevelem!
Jaj Istenem, mit csináljak,
Szaladjak-é vagy megálljak?
Ha szaladok, fejbe lőnek,
Ha megállok, megkötöznek.
86–90. Itt az utazólevelem. I–V.
Seprődi 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 1974: 342; Marosszéki, 1912: 226.) A faluban ma is jól ismert ballada, ritkább a fiatalok körében. A közölt változatok a ballada élő-alakuló életéről tanúskodnak. Lakodalmakban is gyakran fújják. A legtöbb variánsát a 88. sz. változat dallamára éneklik, de e balladatípuson belül is fokozatosan tért hódít a műdal (89. és 9. sz.).
(Ráduly 1975: 183.)