Jáger Jóska
ismeretlen
1. Esteledik, alkonyodik,1
Sűrű erdő sötétedik.
Abban van egy híres betyár,
Ki az ember elébe áll.
2. – Jáger Jóska, lőjjél agyon,
Pej paripám néked adom!
– Nem kell nékem pej paripád,
Nem is lőlek agyon, pajtás!
3. Ha felülök a deresre,
Bevágtatok Becskerekre,
– Ne sírj, édes feleségem,
Visszahoz a deres engem.
4. Ha felülök a fakóra,
Zablát teszek a szájára,
Fényes zablát, szíj kantárszárt,
Ölelem a babám nyakát.
1. A kezdősort lásd Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. II. 60.
(Kanyaró 2015: 434.)
246. Jáger Jóska (Nagyenyed)
Lelőhely: EA 2276: 216. lap, 158. sz. Ismeretlen kéz írása. – A négystrófás ének tulajdonképpen csak a két első versszak és a balladahős nevének említése révén sorolható a Jáger Jóskáról szóló balladák közé, a típusmegnevezésre utaló epizód hiányzik a nagyon töredékes és romlott szövegből.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 752.)