Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Istók Pista kimenyen a nagy hegyre


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1978-05-09
Gyűjtés helye: Gyimesközéplok
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 254/175. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Szőcs Károly, 67 éves



Szöveg

Istók Pista kimenyen a nagy hegyre,
Beleül a Kosza Boris ölébe.
Véres lett az Istók Pista két keze,
Majd kimossa Kosza Boris belőle

- Mosd ki, Boris, zsebkendőmöt fehérre,
Holnap visznek hadbíróság elébe.
- Adjon Isten, hadbíró úr, jó napot!
- Adjon Isten, Istók Pista, mi bajod?
S elég kér vót, ezt a fiút megölted,
Kosza Boris úgy sem lesz feleséged.

Szeredában faragnak egy diófát,
Amelyikre Istók Pistát akasztják.
A diófa hullassa  leveleit,
Kosza Boris hullassa a könnyeit.



Megjegyzés

  A jenőfalvi Kosza József 71 évesen mondotta 1976. augusztus 5-én a ballada valós történetéről: Istók Pista Kosza Boris miatt ölte meg Vaszi Pistát. Vaszi Pista Búzás Bélának az öccse volt. Kosza Borist pedig Páll János vette feleségül.
  A gyimesekben is elterjedt ez az ének. Szőcs Károly gyimesközéploki lakos 67 éves korában, 1978-ban elmondotta, hogy „vót neki egy szererteje, s akkor attól tították, s akkor, ugye, ő megölte a barátját, úgyhogy osztá abból éneket kezdtek vót. Ott Csíkdánfalván. A gyimesekre gyakran jártak fuvarozni dánfalviak, tőlük tanultam”.
  A befejező versszak utolsó sorát Szőcs Károly így énekelte:
    
    Kosza Boris hulassa a könnyeit.

(Albert Ernő 2004: 333.)