Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

IV. Helyi balladák

Incze Jóska

Gyűjtő: Pozsony Ferenc

Gyűjtés ideje: 1981

Gyűjtés helye: Szentkatolna

Közlő: Pozsony Ferenc

Közlés ideje: 1984

Megjelenés helye: Pozsony 1984: 224-225/125. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Gergely Lajos, 56 éves

Szöveg

- Incze Jóska, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
- Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsésen elindultam.

Lóferesztni elindultam,
Szerencsétlen úton jártam.
Szélesebb Rajnának víze,
Mint két karomnak bősége.

Nincs a víznek rókincája,
Itt van életem halála.
Fogózkodom víz habjába,
Itt van életem halála.

Tü pajtások, kik valátok,
Kik a víz partján állátok,
Kik a víz partján állátok,
Nyújtám kezem, s nem kapátok.

Nyújtám kezem, s nem fogtátok,
Halálimot akartátok.
Nyújtám kezem, s nem kapátok,
Halálim végigvárátok.

Édesapám, Incze Jóska,
Édesapám, Incze Jóska
Belészökött a nagy vízbe,
A kavicsból kiemele.

Anyám, anyám, édesanyám,
Anyám, anyám, édesanyám
Kalapjába vizet hozott,
Apró homoktól mosdatott.

Nyisd ki, anyám az kapudot,
Halva hozzák szép fiadot.
Nyisd ki, anyám, az kapudot,
Halva hozzák szép fiadot.

Megjegyzés

124–126. A vízbe fúlt legény

A Fekete-ügy vidéki helyi népballadák egyik legkidolgozottabb és legmívesebb darabja. Viszonylag ritka ballada. Az előző típussal együtt a sirató vagy búcsúztató balladákhoz tartoznak. A Jene Józsiról, Incze Jóskáról és Györgybíró Áronról szóló énekek az új stílusú balladák születésének idején jöttek létre. A háromszéki folklórterület archaikussága még akkor is egyedi értékekkel tudta gazdagítani népballada-költészetünket. Megragadó a balladacsoport nyelvi szépsége, ódon zamatossága, tiszta embersége. Ez a balladatípus is az első világháború előtti években élte igazi virágkorát. Énekeseim nagy része mind a század elején, még gyermekkorában sajátította el. Századunk második harmadában már szinte teljesen eltűnt a vidék népballada-költészetéből (vö. Albert–Faragó 1973, 399–401. sz.).

(Pozsony 1984: 270–271.)