Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ince Kelemenné


Gyűjtő: Antal József
Gyűjtés ideje: 1895/96. tanév
Gyűjtés helye: Alsórákos
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 293-294/116. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Öregasszony



Szöveg

Töredék

1. Mind rakják, mind rakják magas Déva várát,
Mind rakják, mind rakják magas Déva várát:
Amit nappal raknak, az éjjel leomlik,
Amit éjjel raknak, az nappal leomlik.

2. Ince Kelemenné azt az álmot látta,
Hogy az ő udvara gyászba van borulva.
Hogy az ő udvara gyászba van borulva,
Udvara közepén egy vérhobzás1 vala.

3. – Kocsisom, kocsisom, leghívebb kocsisom!
Fogd bé a négy lovat e gyászos hintóba,
Induljunk el útnak magas Déva felé,
Magas Déva vára talán nincsen messzé…

4. – Jó napot, jó napot, édes kedves uram!
– Jó napot, jó napot, kedves feleségem!
Este nyolc órakor azt a törvényt tettük:
Melyik felesége hamarébb idejő,
Fogjuk meg, s öljük meg, keverjük mész közé:
Magas Déva várát avval kezdjük rakni,
Magas Déva vára állandós fog lenni.

5. – Jól vagyon, jól vagyon, kedves drága uram,
Ha ti nem kaptatok más állatot2 oda! –
Van egy kis gyermekem, tegyétek bölcsőbe,
Tegyétek bölcsőbe udvar közepére:
Jó asszonyok járnak, akik megszoptatják;
Gyenge esők járnak, akik megmosdatják;
Gyenge szellők járnak, akik elrengetik. ||

6. Megfogták, megölték, mész közé keverték:
Magas Déva várát avval rakni kezdték.



Megjegyzés

1. Hobzás: habzás – székelyesen.

2. Értsd: valamely más élőlényt, akit a babona szerint be kellett volna falazni, hogy a falak megálljanak.

 Egy öregasszony után írta le Antal József nevű VII. oszt. tanítványom. Régen szomorú, gyászos dallamát is széltében énekelték, ma már az ifjabb nemzedék szövegét sem ismeri. Hajdan, úgy látszik, jóval hosszabb is lehetett, legalább az öregasszony a fennebbiek után ezt is elmondotta:

Két csicsét künn hagyták,
belőle két tiszta csorgó leve.

 – ami nem vers, hanem próza, tanújaképpen az öregkor folytán meggyöngült emlékező tehetségnek.
 A rímtelen, ódon formát tekintve e csonka balladát tarthatjuk legrégibbnek az öszszes eddig ismert változatok között, mely már csak azért is érdekes, mert megtudjuk belőle a monda Kőmíves Kelemenének vagy Kelemen kőmívesnek igazi nevét is: Ince Kelemen.

(Kanyaró 2015: 294.)

116. Ince Kelemenné (Alsórákos)
Lelőhelye: EA 2276: 14–15. lap, 7. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

116.1. A ballada eredeti lejegyzése Antal József kézírásában: MUEKvGyLtár 40. csomag.

Mint Mind rakják, mint mind rakják magos Déva várát,
Mint Mind rakják, mint mind rakják magas Déva várát.
A mit nappal raknak, az éjjel leomlik
A mit éjjel raknak, az nappal leomlik.

Incze Kelemenné azt az álmot látta
Hogy az ő udvara gyászba van borulva
Hogy az ő udvara gyászba van borulva Kanyaró kiegészítése
Udvara közepén egy vér hobzás vala.

– Kocsisom, kocsisom, leghívebb kocsisom
Fogd bé a négy lovat e gyászos hintóba
Induljunk el útnak magas Déva felé
Magas Déva vára talán nincsen messze messzé.

– Jó napot, jó napot édes kedves uram.
– Jó napot, jó napot kedves feleségem
Este 8 órakor azt a törvényt tettük
Melyik felesége hamarább ide jő
Fogjuk meg, s öljük meg keverjük mész közé
Magas Déva várát avval kezdjük rakni,
Magas Déva vára állandófog lenni.

– Jól vagyon, jól vagyon Kedves drága uram
Ha ti nem kaptatok más állatot oda, ||
Van egy kis gyermekem, tegyétek bölcsőbe Kanyaró kiegészítése
Tegyétek bölcsőbe udvar közepére Kanyaró kiegészítése
Tegyétek gyász udvarom közepére.
Jó asszonyok járnak, a kik megszoptatják
Gyenge esők járnok, a kik megmosdatják
Gyenge szellők járnak, a kik elrengetik.

Megfogták, megölték mész közé keverték Kanyaró betoldása
Magas Déva várát avval kezdték rakni rakni kezdték.

Két csicsét künn hagyták,
Belőle két tiszta csorgó leve.

(Alsórákos, gyűjtő Antal József)

116.2. A ballada második másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU 2123/D, 13–14. lap

1. Mind rakják, mind rakják magas Déva várát,
Mind rakják, mind rakják magas Déva várát.
Amit nappal raknak, az éjjel leomlik,
Amit éjjel raknak, az nappal leomlik.

2. Ince Kelemenné azt az álmot látta,
Hogy az ő udvara gyászba van borulva.
Udvara közepén egy vérhobzás vala,
Udvara közepén egy vérhobzás vala.

3. Kocsisom, kocsisom, leghívebb kocsisom,
Fogd bé a négy lovat e gyászos hintóba
Induljunk el útnak magas Déva felé,
Magas Déva vára talán nincsen messzé.

4. Jó napot, jó napot, édes kedves uram!
– Jó napot, jó napot, kedves feleségem!
Mért jöttél, mért jöttél kedves feleségem?
Este nyolc órakor azt a törvényt tettük: ||

5. Melyik felesége hamarább ide jő,
Fogjuk meg s öljük meg, keverjük mész közé.
Magas Déva várát avval kezdjük rakni,
Magas Déva vára állandó fog lenni.

6. Jól vagyon, jól vagyon, kedves, drága uram!
Ha ti nem kaptatok más állatot oda.
Van egy kis gyermekem, tegyétek bölcsőbe,
A bölcsőt tegyétek udvar közepére.

7. Jó asszonyok járnak, akik megszoptatják.
Gyenge esők járnak, akik megmosdatják.
Gyenge szellők járnak, akik elrengetik.

8. Megfogták, megölték, mész közé keverték.
Magos Déva várát rakni avval kezdték.
(Alsórákos )

 Kanyaró jegyzete a balladához: „Öreg asszonyok énekelték ezt így régen, de már 1896–ban Antal József tanítványomnak nem tudták végig elmondani. Ilyesmi maradt el még a végéről: »Két csicsét kinn hagyták, belőle két tiszta csorgó leve.«

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 678-680.)