Ilonácska és Györgyike

A kert fenekíbe egy körtefa alatt
Ott van Ilonacska, Györgyikével sírnak.
György teli könnyűvel Ilonának mondja,
György teli könnyűvel Ilonának mondja:

„Tudd meg, Ilonacska, hogy én holnap mejek,
Mejek katonának, hogy legyek katona,
De nem sok üdőre: három esztendőre,
De nem sok üdőre: három esztendőre.

Tudod, Ilonacska, mit mondok én neked:
Hogy te ingem várj meg három esztendeig,
Esküdjél meg magad a te szüvecskédre,
Te ingemet megvárc három esztendőre.

A három esztendő nem olyan sok üdő,
Békével kivárja egy igaz szerető,
Ha meg nem várc ingem magad, Ilonacska,
Isten engedje meg, mikor eléjövök:

Kerek udvaridat ki kapjam seperve,
Testi koporsódat udvaridon lájsam,
Apád s testvéreid téged sirajsanak,
A te kapud előtt ingyen város legyen.”

„Tudod-e te, Györgyi, mit mondok én neked:
Sok szép idő várni három esztendeig.
Szaladj, Györgyi, szaladj, ne átkojz meg ingem,
Szaladj, Györgyi, szaladj, met a téhéd leszek.”

Elment már Györgyike, elment katonának,
Ilonacska, jaj, már itt maradatt másnak,
De nem sok időre Györgyi megtérüle,
Kérdi édesanját: „Hol van Ilonacska?”

„El vannak, el vannak, a templomba vannak,
Áll az oltár előtt, eskiti meg a pap.”
Akkor szegény Györgyi búsan elindula,
Lássa meg Ilonát egyszer a templomba.

Mikor Ilonacska meglátta Györgyikét,
Szíve megszakadott, abba hejbe meghótt,
Szalad Györgyi, szalad, néjze meg Ilonát:
Szíve megszakadott, s Györgyike es meghótt.

De csak hóta után Györgyi megszólala:
„Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja,
Ki a szeretőket egymástól elrontsa,
Ki a szeretőket egymástól elrontsa!”

Az esküvőre megérkező kedves tragikus története Európa-szerte kedvelt, a magyar folklórból azonban eddig csak moldvai csángó darabot ismerünk. Valószínűleg románból került át a moldvai csángóság balladakincsébe.

Faragó—Jagamas 149—51. — Ortutay—Kriza 752—3. — Faragó: NyIrk. VII (1963), 190—213.

Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)