Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ilonácska és Györgyike


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 355–356/110. sz.

Dallam



Szöveg

A kert fenekíbe egy körtefa alatt
Ott van Ilonacska, Györgyikével sírnak.
György teli könnyűvel Ilonának mondja,
György teli könnyűvel Ilonának mondja:

„Tudd meg, Ilonacska, hogy én holnap mejek,
Mejek katonának, hogy legyek katona,
De nem sok üdőre: három esztendőre,
De nem sok üdőre: három esztendőre.

Tudod, Ilonacska, mit mondok én neked:
Hogy te ingem várj meg három esztendeig,
Esküdjél meg magad a te szüvecskédre,
Te ingemet megvárc három esztendőre.

A három esztendő nem olyan sok üdő,
Békével kivárja egy igaz szerető,
Ha meg nem várc ingem magad, Ilonacska,
Isten engedje meg, mikor eléjövök:

Kerek udvaridat ki kapjam seperve,
Testi koporsódat udvaridon lájsam,
Apád s testvéreid téged sirajsanak,
A te kapud előtt ingyen város legyen.”

„Tudod-e te, Györgyi, mit mondok én neked:
Sok szép idő várni három esztendeig.
Szaladj, Györgyi, szaladj, ne átkojz meg ingem,
Szaladj, Györgyi, szaladj, met a téhéd leszek.”

Elment már Györgyike, elment katonának,
Ilonacska, jaj, már itt maradatt másnak,
De nem sok időre Györgyi megtérüle,
Kérdi édesanját: „Hol van Ilonacska?”

„El vannak, el vannak, a templomba vannak,
Áll az oltár előtt, eskiti meg a pap.”
Akkor szegény Györgyi búsan elindula,
Lássa meg Ilonát egyszer a templomba.

Mikor Ilonacska meglátta Györgyikét,
Szíve megszakadott, abba hejbe meghótt,
Szalad Györgyi, szalad, néjze meg Ilonát:
Szíve megszakadott, s Györgyike es meghótt.

De csak hóta után Györgyi megszólala:
„Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja,
Ki a szeretőket egymástól elrontsa,
Ki a szeretőket egymástól elrontsa!”



Megjegyzés

Az esküvőre megérkező kedves tragikus története Európa-szerte kedvelt, a magyar folklórból azonban eddig csak moldvai csángó darabot ismerünk. Valószínűleg románból került át a moldvai csángóság balladakincsébe.

Faragó—Jagamas 149—51. — Ortutay—Kriza 752—3. — Faragó: NyIrk. VII (1963), 190—213.

Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)