Ifjú Mátyás Király
Ifjú Mátyás Király ullyan álmot látott:
Ivegablak alatt nagy hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága,
Háromszáz levele, hatvanhat virágja.
Ifjú Mátyás király fennszóval kiájtá:
„Ha ezt fel nem fejted, neked fejed veszem.”
Ő es elfordula sirogatni foga.
„Mét sirc, mét keseregsz, lelkem, édes lyányom?”
„Hogyne keseregjek, hogyne sírjak, hogyne!
Ifjú Mátyás királly ullyan álmot látott:
Ivegablak alatt nagy, hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága,
Háromszáz levele, hatvanhat virágja,
Ha ezt fel nem fejtem, fejemet leveszi.”
„Ne sírj, ne keseregj, lelkem, édes lyányom,
Lelkem, édes lyányom, menj el, mondd meg neki:
Nagy, hosszú almafa nagy, hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága tizenkét szép hónap,
Háromszáz levele háromszáz mies nap,
Hatvanhat virágja hatvanhat vasárnap.”
Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá:
„Szőjj te, lyányom, nekem három kenderfejből,
Három kenderfejből egy kendező-kendőt,
Egy sátorborítót, ebédelő ruhát.”
Ő még elfordula, sírogatni foga.
„Mét sírsz magad, mét sírsz, lelkem, édes lyányom?”
„Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek:
Ne, mit mondott nékem ifjú Mátyás királly:
Ifjú Mátyás királly azt a törvént tette,
Hogy szőjjek én neki három kenderfejből,
Három kenderfejből egy kendező-kendőt,
Egy sátorborítót s ebédelő ruhát.”
„Semmi ez, semmi ez, lelkem, édes lyányom,
Menj el magad hozzá, mondd meg te nekije,
Hogy csánnyon ő neked két hollyagforgácsból
Két hollyagforgácsból esztevátát s vetőt,
S egy szóból megmondva, mi e szövőhöz kell.
Menj el, lyányom, menj el, menj el, mondd meg neki!”
Ifjú Mátyás királly nem lőn, mit feleljen,
Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá,
Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá:
„Nem kell nekem, nem kell e kendező-kendő,
E kendező-kendő, sem sátorborító,
Sem ebédlő ruha, csak kellesz te nekem.”
A csak Moldvából ismert ballada talányfejtő motívuma gyakori népmesei elem. Feltűnő volna, hogy éppen a moldvai csángóság körében maradt fenn egy ilyen, Mátyás király személyéhez fűződő történetet magába foglaló ballada, ha nem tudnók, hogy a folklórdarab eddig ismert változatainak lejegyzési helye, Klézse, hihetőleg a XVIII. század végétől Moldvába irányuló székely átvándorlók egyik legjelentősebb településhelye. Maga a talányfejtés motívuma európai elterjedtségű: megvan e motívum mások mellett például az angolban is.
Faragó—Jagamas 134—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 45—51. — Leader 346—7.
Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 633.)