Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ifjú Mátyás Király


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1956
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 335–339/108. sz.

Dallam



Szöveg

Ifjú Mátyás Király ullyan álmot látott:
Ivegablak alatt nagy hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága,
Háromszáz levele, hatvanhat virágja.

Ifjú Mátyás király fennszóval kiájtá:
„Ha ezt fel nem fejted, neked fejed veszem.”
Ő es elfordula sirogatni foga.
„Mét sirc, mét keseregsz, lelkem, édes lyányom?”

„Hogyne keseregjek, hogyne sírjak, hogyne!
Ifjú Mátyás királly ullyan álmot látott:
Ivegablak alatt nagy, hosszú almafa,
Nagy hosszú almának tizenkét szép ága,

Háromszáz levele, hatvanhat virágja,
Ha ezt fel nem fejtem, fejemet leveszi.”
„Ne sírj, ne keseregj, lelkem, édes lyányom,
Lelkem, édes lyányom, menj el, mondd meg neki:

Nagy, hosszú almafa nagy, hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága tizenkét szép hónap,
Háromszáz levele háromszáz mies nap,
Hatvanhat virágja hatvanhat vasárnap.”

Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá:
„Szőjj te, lyányom, nekem három kenderfejből,
Három kenderfejből egy kendező-kendőt,
Egy sátorborítót, ebédelő ruhát.”

Ő még elfordula, sírogatni foga.
„Mét sírsz magad, mét sírsz, lelkem, édes lyányom?”
„Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek:
Ne, mit mondott nékem ifjú Mátyás királly:

Ifjú Mátyás királly azt a törvént tette,
Hogy szőjjek én neki három kenderfejből,
Három kenderfejből egy kendező-kendőt,
Egy sátorborítót s ebédelő ruhát.”

„Semmi ez, semmi ez, lelkem, édes lyányom,
Menj el magad hozzá, mondd meg te nekije,
Hogy csánnyon ő neked két hollyagforgácsból
Két hollyagforgácsból esztevátát s vetőt,

S egy szóból megmondva, mi e szövőhöz kell.
Menj el, lyányom, menj el, menj el, mondd meg neki!”
Ifjú Mátyás királly nem lőn, mit feleljen,
Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá,

Ifjú Mátyás királly fennszóval kiájtá:
„Nem kell nekem, nem kell e kendező-kendő,
E kendező-kendő, sem sátorborító,
Sem ebédlő ruha, csak kellesz te nekem.”



Megjegyzés

A csak Moldvából ismert ballada talányfejtő motívuma gyakori népmesei elem. Feltűnő volna, hogy éppen a moldvai csángóság körében maradt fenn egy ilyen, Mátyás király személyéhez fűződő történetet magába foglaló ballada, ha nem tudnók, hogy a folklórdarab eddig ismert változatainak lejegyzési helye, Klézse, hihetőleg a XVIII. század végétől Moldvába irányuló székely átvándorlók egyik legjelentősebb településhelye. Maga a talányfejtés motívuma európai elterjedtségű: megvan e motívum mások mellett például az angolban is.

Faragó—Jagamas 134—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 45—51. — Leader 346—7.

Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 633.)