Idorka
Góga Lajos, 25 éves
- Idorka, Idorka, mi lelt meg tégedet,
Bársonyszoknyádnak a hátulja hosszabb lett.
- Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta.
- Mégiscsak mindennek a mátkád az oka.
Hóhérok, hóhérok, vigyétek lányomat,
Vigyétek lányomat az akasztófára.
- Anyám, édesanyám, hagyjál egy félórát,
Hagyjál egy félórát, ha nem, egy minutát.
Madárka, madárka, te kicsi madárka,
Vidd el a levelem s add oda mátkámnak.
Ha délben érsz oda, tedd a tángyérjába,
Ha este érsz oda, tedd a párnájára.
- Jó napot, jó napot te gonosz asszonyka,
Hol van az én mátkám, Lánkori Idorka?
- Lement a folyóra, lábát mosogatja,
Lábát mosogatja, magát csinosítja.
- Nincsen ott, nincsen ott, te gonosz asszonyka,
Hol van az én mátkám, Lánkori Idorka?
- Kiment a kiskertbe virágokot fonni,
Virágokot fonni, gyászkoszorút kötni.
- Nincsen ott, nincsen ott, te gonosz asszonyka,
Hol van az én mátkám, Lánkori Idorka?
- Mi tűrés-tagadás, ha ki kell mondani:
Bent van a szobában, gyászkoporsójában.
- Vérem a véreddel egy folyóba folyjon,
Testem a testeddel egy porba nyugodjon.
Testem a testeddel egy porba nyugodjon,
Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson.
47–50. A megesett leány
Több mint 300 változatát jegyezték le (Vargyas 1976. II: 133). Az eddigi gyűjtők több mint 10 helységben jegyezték le Háromszéken is. Viszonylag ritka ballada, még a magyar ajkú cigányok is kevéssé ismerik. A paraszti közösségekben egy csonka megoldás él. Énekeseim nagy része a balladai történetet csak a megesett leány megbüntetéséig vezeti el, kedvesének megérkezését már nem örökíti meg.
(Pozsony 1984: 260.)