Húzzátok, cigányok

„Jó estét, jó estét,
Szőllősiné asszonyság.
Hol van a mi Erzsi babánk,
Talán le is feküdt már?”

„Lefeküdt, lefeküdt
Ződ paplanyos ágyába.”
„Menjen bé és költse fel őt,
Készítse el a bálba!”

Bé is ment, fel is kelt,
El is mentek a bálba,
És akkor a két betyár
Rákacsint a cigányra.

„Húzzátok, cigányok,
Kivilágos virradtig,
Amíg a mi Erzsi babánk
Karjaink közt elalszik.”

„Eressz ki, eressz ki,
Hülepedni mennjek ki,
Két fekete új csizmámból
Az aludt vért öntsem ki!”

„Ne menj ki, ne menj ki,
Nem fogsz te most kimenni,
Még ma éjjel két betyárnak
Karja közt fogsz meghalni.”

Átkozott az apa,
Átkozott az az anya,
Ki a lányát két betyárral
Elereszti a bálba.

„Nyissad ki, jó anyám,
Két leveles kapudat,
Hogy hozzák bé udvarodra
Egyetlen egy lányodat!”

Harangoznak délre,
De nem déli ebédre,
Most viszik ki szegény Erzsit
A gyászos temetőbe.

A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.

Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.² III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.³ 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)