Hozd el, Isten, hozd el
Hozd el, Isten, hozd el
Kis karácsony napját,
Hogy ne egyem többet
A gazdám cipóját.
Bicskahegyen vágott
Nyüves szalonnáját,
Körme között adott
Nagy marok túróját.
Én innen es látom
A szeretőm házát,
Verje meg az Isten
A benne lakóját.
De ne mindegyiket,
Csak az édesannyát,
Mé tította tőlem
Az ő kicsi fiát.
Ha neki fia vót,
Nekem szeretőm vót,
Ha neki kedves vót,
Nekem kedvesebb vót.
A jelentős társadalmi tartalommal telített énekek a szolgalegény kizsákmányolását mutatják be. Széles körű elterjedése nem okvetlenül a balladás jellegű panaszdalnak egy bizonyos központból való szétvándorlásával, hanem inkább az azonos gazdasági-társadalmi helyzetben élő szolganépségnek egykori, azonos mérvű kizsákmányoltságából eredő közös panaszának különböző pontokon való többé-kevésbé önálló keletkezésével magyarázható. — A mérai két változat újabb adalék a szolgák siralma kalotaszegi életére.
Csanádi—Vargyas 425, 506.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 647.)