Hová mész te, három árva
„Hová mész te, három árva?”
„Messze útra, szógálatra.”
„Térjél vissza, három árva,
Mert nem akadsz jó gazdára.
Vágok nektek arany vesszőt,
Kopogtasd meg a temetőt!”
„Keljen fel ked, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk!”
„Nem kelhetek, édes fiam,
Mer elsorvadt gyenge inam.
Van-e nektek mostohátok,
Ki gondot viseljen rátok.
Mikor kenyért ád a kézbe,
Hét ördög van a szemébe,
Mikor tisztát ad reátok,
Kéket virágzik hátatok.
Mikor fejetek fésüli,
Hajatokat mind kitépi,
Mikor tisztát ad reátok,
Kéket virágzik hátatok.”
A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).
Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)