Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Horváth Jula
Gyűjtő:
Albert Ernő
Gyűjtés ideje:
1952-08-10
Gyűjtés helye:
Csíkmadaras
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 225/139. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Petres Andrásné Péter Rozália, 47 éves
Szöveg
Horváth Jula beleesett a dobba.
- Jó emberek, álljon meg a masina,
Kit szerettem, beleesett a dobba!
- Nyitsd ki, anyám, zöldre festett kapudat,
Hadd vigyék bé esszezúzott lányodat!
Farkaséknál meggyújtották a lámpát,
Talán ott is Horváth Julát sírassák.
Horváth Julát feltették a szekérre,
Elvitték a Hirsch orvos úr házához.
Hirsch orvos úr félrefprdult, s azt mondta:
- Ennek csak a Jóisten az orvossa.
- Jertek, lányok, öltözzünk fel fejérbe,
Kísérjük ki Julcsát a temetőbe.
Csíkmadarasi temetőben van egy sír,
Odajár egy barna legény, mindig sír.
- Én Istenem, vedd hozzád a lelkemet,
Ha elvetted töllem a kedvesemet!
Megjegyzés
Az elterjedt újabbkori balladák közé tartozik. Hasonló eset történtekor a nevet és a körülményeket megváltoztatják. Gyakran malomba vagy más gépbe esik a hasonló szerkezetű balladák hőse. A 39. számú változat a fűrész gáterébe esett leányról szól.
Újabb kiadványokban is gyakran megtalálható: 1–13. Albert Ernő–Faragó József 1973. 359–368:275–287.; Adatok: 14–24. Uo. 495:825–835.; 25. Almási István 1973. 6.sz.; 26–27. Jagamas János–Faragó József 1974. 324:316.,331:323.; 28–30. Ráduly János 1975. 158–161:150–152.; Adatok: 31–33. Uo. 168:191–193.; 34–35. Uő. 1979. 160–161:151–152.; 36–39. Bura László 1978. 144–147:109–112.; Adatok: 40–50. Uo. 193:30–10.; 51. Almási István 1979.127:126.; 52–53. Seres András 1984 84–85:62–63.; 54. Móricz Zsigmond 1991. 30―10.; 55. Zsók Béla 1995. 177:122.
Az itt közölt Horváth Jula című ballada valós történetét Petres Andrásné Péter Rozália így mondotta el: Horváth Jula fürészmosztot hordott, s akkor úgy szőttes szoknyába volt. Valahogy a szoknyája a dobra felkerült, és bécsavarta. Az orvos nem fogadta el egyáltalán, úgy össze volt roncsolva, s akkor hazahozták, osztán házilag kezelték.
Meggyógyult, még ma is él. Férjhez ment, gyermekei vannak.
Az éneket tiltották a szülei, nagyon sértve érezték, szóval keseregtek, ha hallották, s aztán eltiltották, hogy ne hallják.
1922–23–24 körül történt. Mezőközepbe vót egy fűrészgyár, valami zsidó gyár vót, Csíkmadarason.
Hirsch csíkszeredai kórházi főorvos. Két oldalról volt híres: nagy tudománya vót, s vágta az embereket. Egy ember ha bévitte a feleségit, addig nem operálta meg, míg a szekérből ki nem fogta a tehenét, a piacon el nem adta, s ki nem fizette az operálás árát.
1974. július 27-én, 22 évvel később az első lejegyzésünknél, Petres Andrásné újból elénekelte. Ekkor a versszakok sorrendje és egy-egy szó helye változott.
(Albert Ernő 2004: 327.)
Támogatók
Partnerek
