Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

III. Új balladák » A dobba esett leány

Horvát Jolán

Gyűjtő: Ráduly János

Gyűjtés ideje: 1966-04-10

Gyűjtés helye: Kibéd

Közlő: Ráduly János

Közlés ideje: 1975

Megjelenés helye: Ráduly 1975: 156/146. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

László Irma, 14 éves

Szöveg

Horvát Jolán elment a gőzmalomba,
Beléesett a gőzmalom dobjába.
A gőzmalom tíz perc múlva megállott,
Horvát Jolán piros vére mind elfolyt.

– Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre,
Hadd vigyük el édesanyja elébe.
Nyisd ki, anyám, a te gyászos kapudot,
Hadd vigyék be összegyűrött lányodot.

– Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre,
Hadd vigyük el főorvos úr elébe.
Főorvos úr fére fordul s azt mondja:
– Eztet csak a nagy Isten kell gyógyítsa.

– Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre,
Hadd vigyük el a gyászos temetőbe.
Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre,
Hadd vigyük el a gyászos temetőbe.

Megjegyzés

146–152. A malomba (cséplőgépbe stb.) esett leány. I–VII.

Az idősebbek Farkas Julcsa, a fiatalok pedig Horvát Jolán nevével éneklik. A faluban régóta ismert, ma már inkább a magyar ajkú cigányok éneklik. A fiatalok egy része a szövegeket könyvből ismeri. Íme, egy jellemző adat: „A szöveget egy könyvből tanultam, régi könyvből, hiányzott a táblája. A dallamra pedig nanyóm tanított meg 4-5 évvel ezelőtt” – mondta az egyik iskolás adatközlőm. A közölt dallamok közül a 148. és 150. sz. átmenetet képez a népdal és műdal között. Ezekhez a balladákhoz állnak közel a 151–152. sz. balladaváltozatok is, amelyek viszont nemrég honosodtak meg a faluban. „Bányavidéki emberektől tanoltuk, de szovátai emberek is énekelték” – mondta az egyik adatközlő. Az idősebbek jórészt már az unokáktól vették át. Főleg a fiatalok, a gyermekek kedvelik. Egységes dallammal, alig eltérő szöveggel éneklik őket.

A 148. sz. dallam tulajdonképpen a 119. sz. változata. Az énekes a szótagszámtöbblet következtében annak 2., 5. és 11. ütemét a következőképpen; 8. ütemét pedig a következőképpen: énekelte. A 10. ütem változata:

(Ráduly 1975: 188–189.)