Honnan jössz te oly leverten
Ürmössy Kálmán énekgyűjteményéből
1. Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás?
Mért sír egyik szemed jobban, mint a más?
És arcidon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna minden jó napod?
2. Sírok pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó Isten kegyelme.
Világosról hoztam e nagy bánatot,
Mert hazámnak ottan mély sír ásatott.
3. A temetés roppant volt és nagyszerű,
Százezernél is több volt a keserű.
A nap éppen akkor alkonyodott volt
És az egész sík magyar föld vérben volt.
4. Mintha sírt volna maga az Isten is,
Hogy nem maradt a földön egy magyar is.
Ezt jóságos Isten, azért elnézted,
A szép magyar hazát veszni engedted?
Érdekes a különböző változatokból figyelemmel kísérni, hogy keletkezése idején, a forradalom után következő években egyre nőtt a költemény; míg az 50-es évek közepén apadni kezd, s a 60-as évekre immár a legtöbb strófáját elvesztette.
Egy 1854-ben Sepsikőröspatakon följegyzett változatból még a következő sorokat tartom érdemesnek közölni:
Sírjál pajtás, hogy születtél magyarnak,
Könnyeid el soha ne apadjanak:
Meglett Világoson a nagy temetés,
Kétszázezer szemből jött a könnyezés.
(Kanyaró 2015: 366.)
177. Honnan jössz te oly leverten (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 248. lap, 187. sz. Ismeretlen kéz írása.
177.1. A vers eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1403: 75–75v/103. sz. Ürmösi Kálmán kézírása. – Kanyaró a vers első sorában megváltoztatta a szórendet: Honnan jössz oly leverten te, bús pajtás helyett a megszokott, általánosan használt kezdősort írta.
Az Ürmössy Kálmán énekeskönyvében talált változatból Kanyaró arra következtetett, hogy az ének a hatvanas évekre „legtöbb strófáját elvesztette”. A későbbi kéziratos énekeskönyvek és gyűjtések – amint azt az előbbi (176. sz.) változat jegyzetében elmondtuk – azt igazolják, hogy a „világosi ének” többnyire alig variálódó, stabil szövegszerkezetként került feljegyzésre a 19. század utolsó harmadában. Ritkábban azonban az is előfordult, hogy az Ürmössy Kálmán változatához hasonló rövid szöveget rögzített a gyűjtő, mint amilyen a 178. szám alatt következő medeséri változat.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 722.)