Honnan jössz te oly leverten

Szívet gyönyörködtető világi énekek című kéziratos énekeskönyvből.

1. – Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás?
Mér’ sír egyik szemed jobban, mint a más?
És orcádon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna a te világod?

2. – Sírok pajtás, sírni fogok örökre,
Míg el nem hágy a jó Isten kegyelme.
Világosról hozom a nagy bánatot;
Ott hazánknak egy nagy, mély sír ásatott.

3. Mi, kik végig harcolánk a hazáért,
És kik készek valánk halni az ügyért,
Fegyverünket letettük a muszkának,
És engedénk a Görgei szavának.

4. A magyarnak nincsen többé hazája,
Elbujdosott ő már a nagyvilágba, ||
A temetés roppant volt és nagyszerű:
Százezernél több volt ott a kesergű.[!]

5. A nap is éppen akkor alkonyodott,
Hogy az egész magyar nemzet vérbe volt.
Mintha sírt volna az Isten maga is,
Hogy nem marad a földön egy magyar is.

6. Nagyváradnál szépen hangzott a banda;
Világosnál vérbe borult a haza:
Világosnál raktuk le fegyverünket,
Mert Görgei ott árult el bennünket.

7. És te mégis, jó Isten, ezt elnézted,
Szép hazánkat elenyészni engedted,
Oly mély sírba, honnan nincs feltámadás –
Te is, pajtás, magadnak egy oly sírt áss!1

1. Egy 1857 végén Kisbúnban leírt másolat még ezt mondja:
Talán túl a túlvilágba’, mennyekbe’
Lesz jutalmunk majdan ottan örökre.
Mi kik hívek voltunk szegény hazánkhoz
________ szellemink idveztetni fognak!

(Kanyaró 2015: 364.)

175. Honnan jössz te oly leverten (Torockó)
Lelőhely: EA 2276: 246–247. lap, 186. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

175.1. Az ének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1212: számozatlan lapok. Ismeretlen kéz írása. Kanyaró a másolatban csak a helyesírási hibákat javította; szövegmódosítást csupán a 7. versszakban találtunk: a strófa első sorát kiegészítette egy szóval (És te ^mégis, jó Isten, ezt elnézted), a harmadik sort pedig így alakította: A mély sirból ^{Oly mély sírba}, honnan nincs feltámadás.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 721-722.)