Honnan jössz te oly leverten
Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből
1. Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás,
Mé’t sír egyik szemed jobban, mint a más,
És orcádon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna minden jó napod?
2. Sírok, pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó Isten kegyelme.
Világosról hozom a nagy bánatot,
Mert hazámnak ott egy mé[ly] sír ásatott.
3. A magyarnak nincsen többé hazája,
Elbujdosott ő már a nagyvilágba.
Sírjál, pajtás, hogy születtél magyarnak,
Könnyeid soha el ne apadjanak.
4. Meglett Világoson a nagy temetés,
Kétszázezer szemből jött a könnyezés.
Mély volt a sír, hideg, nedves belseje,
Hi[sz] a magyart nem siratta senki sem.
5. Mü, kik híven harcoltunk a hazáért,
S kik meghalni készek voltunk az ügyér’[?]
Fegyverünköt leraktuk a muszkának,
És engedtünk Görgei poroncsának. ||
6. A nap éppen akkor alkonyodott el,
És az egész sík magyar föld vérszín volt.
Mintha sírt volna az Isten maga is,
Hogy nem lesz a földön több egy magyar is.
7. De te, jóságos Isten, azt elnézted,
A szép magyart eltemetni engedted
Egy mély sírban, honnan nincs feltámadás –
Te is, pajtás, magadnak egy olyant áss.
174. Honnan jössz te oly leverten (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1128/A: 9–10. lap. Költő Sámuel kézírása.
174.1. Az ének eredeti lejegyzése betűhű másolatban:
1. Honnan jösz te oly leverten bus pajtás
mét sir egyik szemed joban mintamás
és ortzádon mért látni oly bánatot
mint ha el mult volna minden jo napod.
2. Sirok pajtás sirni fogok örökre
míg élni hagy ajo isten kegyelme
világosrol hozom anagy bánatot
mert hazámnak ott egy mesir[!] ásatot
3. A magyarnak nintsen töbé hazája
elbujdosot ő már a nagy világba.
Sirjál pajtás hogy születél magyarnak
könnyeid soha elnea padjanak.
4. Meglet világoson anagy temetés
két száz ezer szemböljöt a könyezés
mélj volt asir hideg nedves belseje
hi a magyart nem sirata senkisem
5. Mükik hiven hartzol tunk a hazáért
s kik meg halni készek voltunk az ügyér[?]
fegyverün köt lerak tuk a musz kának
És engedtünk görgei porontsának. ||
6. A nap épen akor alkonyo dot el
és az egész sik magyar föld vérszin volt
mint hasirt volna az is ten magais
hogy nem lesz aföldön tőb egy magyar is.
7. Detejoságos isten azt el néz ted
A szép magyart eltemetni engeted.
egy mélj sirban honan nints fel támadás
teis pajtás magadnak egy olyant ás.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 721.)