Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Honnan jössz te oly leverten


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1854
Gyűjtés helye: Sepsikőröspatak
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 362-363/174. sz.
Forrás:

Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből


Szöveg

1. Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás,
Mé’t sír egyik szemed jobban, mint a más,
És orcádon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna minden jó napod?

2. Sírok, pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó Isten kegyelme.
Világosról hozom a nagy bánatot,
Mert hazámnak ott egy mé[ly] sír ásatott.

3. A magyarnak nincsen többé hazája,
Elbujdosott ő már a nagyvilágba.
Sírjál, pajtás, hogy születtél magyarnak,
Könnyeid soha el ne apadjanak.

4. Meglett Világoson a nagy temetés,
Kétszázezer szemből jött a könnyezés.
Mély volt a sír, hideg, nedves belseje,
Hi[sz] a magyart nem siratta senki sem.

5. Mü, kik híven harcoltunk a hazáért,
S kik meghalni készek voltunk az ügyér’[?]
Fegyverünköt leraktuk a muszkának,
És engedtünk Görgei poroncsának. ||

6. A nap éppen akkor alkonyodott el,
És az egész sík magyar föld vérszín volt.
Mintha sírt volna az Isten maga is,
Hogy nem lesz a földön több egy magyar is.

7. De te, jóságos Isten, azt elnézted,
A szép magyart eltemetni engedted
Egy mély sírban, honnan nincs feltámadás –
Te is, pajtás, magadnak egy olyant áss.



Megjegyzés

174. Honnan jössz te oly leverten (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1128/A: 9–10. lap. Költő Sámuel kézírása.

174.1. Az ének eredeti lejegyzése betűhű másolatban:

1. Honnan jösz te oly leverten bus pajtás
mét sir egyik szemed joban mintamás
és ortzádon mért látni oly bánatot
mint ha el mult volna minden jo napod.

2. Sirok pajtás sirni fogok örökre
míg élni hagy ajo isten kegyelme
világosrol hozom anagy bánatot
mert hazámnak ott egy mesir[!] ásatot

3. A magyarnak nintsen töbé hazája
elbujdosot ő már a nagy világba.
Sirjál pajtás hogy születél magyarnak
könnyeid soha elnea padjanak.

4. Meglet világoson anagy temetés
két száz ezer szemböljöt a könyezés
mélj volt asir hideg nedves belseje
hi a magyart nem sirata senkisem

5. Mükik hiven hartzol tunk a hazáért
s kik meg halni készek voltunk az ügyér[?]
fegyverün köt lerak tuk a musz kának
És engedtünk görgei porontsának. ||

6. A nap épen akor alkonyo dot el
és az egész sik magyar föld vérszin volt
mint hasirt volna az is ten magais
hogy nem lesz aföldön tőb egy magyar is.

7. Detejoságos isten azt el néz ted
A szép magyart eltemetni engeted.
egy mélj sirban honan nints fel támadás
teis pajtás magadnak egy olyant ás.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 721.)