Honnan jössz te oly leverten

Kéziratos énekeskönyvből

1. – Honnan jössz te oly leverten, jó pajtás,
Mért sír egyik szemed jobban, mint a más,
És arcodon mért látok oly bánatot,
Mintha elmúlt volna már e világod?

2. – Sírok pajtás, sírni fogok örökre,
Míg el nem hagy a jó Isten kegyelme:
Világostól hozom e nagy bánatot,
Mert hazámnak ott egy mély sír ásatott.

3. A magyarnak nincsen többé hazája,
Elbujdoshat már ő a nagyvilágba.
A temetés roppant volt és nagyszerű,
Százezernél több volt ott a kesergő.

4. Mi, kik híven harcoltunk a hazáért
Készek voltunk meghalni a jó ügyért,
Fegyverünket letettük a muszkának,
És engedtünk Görgei parancsának.

5. Fölrepültek már a kétfejű sasok:
Jellasich, Windischgrätz, Haynau és mások.
Elhagyott Bém, Dembinszky és Klapka,
Rajtad magyar ez az Isten nagy átka.

6. Letépték a háromszínű zászlót is
Mert hazánkba’ sok volt a gaz pecsovics.
Eladták a hadsereget Aradvárt
Görgei, a gaz vette fel az árrát.[!]

7. Sok szép magyar hal meg az akasztófán,
Német, tót, rác uralkodik a hazán.
Imádkozzunk, magyarok, Istenünknek,
Adja vissza ős jogát hű népének.

8. A toronyba sárga-fekete rongy lóg
Alatta a bámuló nép de sok volt.
Kérdik egymást: hát bátya, mi újság?
Elhagyott Kossuth, oda a szabadság!

9. 9-ik zászlóalj, nincs zászlótok,
Láttam, mikor rongyokra szaggattátok:
Sírva tették le hős fegyvereiket
Az úr Isten áldja meg jó lelkeket! ||

10. Rongyos koldus tér be az új bíróhoz
Testén veres zsinóros dolmányt hordoz.
Szegény magyar kóborolsz tébolyogva,
Saját házad előtt mész el koldulva!

11. Takarodj, lázongó semmirevaló!
Eredj, kérj Kossuthtól enni, kóborló!
Rivallnak rá a szégyen ez árjában
Szegény a kert alatt halt el bujában!

12. Kitették a holttestet az udvarra;
Nincsen aki végtül végig sirassa.
Most tetszik meg, ki az igazi árva,
Senki sem borul a koporsójára.

13. Sírva dűlt a huszár lova nyakára
Megölelte, csókolta utoljára,
Földhöz vágta lángöblű karabinát,
Bosszújába széttördelte hős kardját.

14. Jó Istenünk, Istenünk ezt nézheted,
E szép hazát eltemetni engeded,
Egy mély sírba, honnét nincs feltámadás,
Te is pajtás, magadnak egy olyat áss!1

1. Rövidebb változatait lásd Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. II. 173–175. Érdekesek a közbeszőtt idegen balladarészletek.

(Kanyaró 2015: 362.)

173. Honnan jössz te oly leverten (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 244–245. lap, 185. sz. Ismeretlen kéz írása, Kanyaró autográf javításaival és lábjegyzetével. – Kanyaró Ferenc észrevétele, hogy a versben „közbeszőtt idegen balladarészletek” tűnnek fel, helytálló olyan értelemben, hogy a világosi fegyverletétel eseményeit megörökítő éneknek ez egy jóval hosszabb változata, mint amilyenekkel Kanyaró a kéziratos énekeskönyvekben vagy az élő szájhagyományban találkozott. Az epikus ének eredetileg több epizódot tartalmazott, s feltehetőleg műköltői alkotás volt. Ezt látszik igazolni az a változat (talán a legteljesebb), melyet Zsilinszky Mihály közölt 1868-ban A bujdosó címen (ZSILINSZKY Mihály 1868: 75–77). Ebből a hosszú versből szakadt ki a „világosi ének” mellett több olyan strófa/strófacsoport is (A toronyban fekete–sárga rongy lóg, Felrepültek már a kétfejű sasok, Rongyos koldus tért be az új bíróhoz), melyek az önkényuralmi korszak politikai közköltészetében gyakran felbukkannak a legkülönbözőbb szövegkörnyezetben.
 Dégh Linda szerint a vers „ismeretlen szerző elnépiesedett dala, valószínűleg még 1849-ből”. A szabadságharc népköltészete c. kötetben Dégh „a legterjedelmesebb és leginkább irodalmi formáját” közölte (forrása: ZSILINSZKY Mihály 1868: 75–77) „abból a számtalan változatból, mely száz esztendő alatt verseskönyvekben, ponyván, népköltési gyűjteményekben megjelent, vagy paraszti kéziratban fennmaradt (DÉGH Linda 1952: 100–101/120. sz. és 183).
 A 12. versszak olyan szempontból is érdekes, hogy kiszakadt a vers egészéből, a szabadságharc bukásához kötődő kapcsolata feledésbe merült, s önálló dalként még a 20. század második felében is élt. (Vö. OLOSZ Katalin –ALMÁSI István 1969: 251)

173.1. Az ének eredeti lejegyzése Világosnál címen: AKKvár–MsU 1153: 45^v–46– 46^v–47. Ismeretlen kéz írása. A datálatlan, név nélküli és lokalizálatlan kéziratos vers- és énekgyűjteményt Kanyaró egyik kolozsvári tanítványa ajándékozta a kollégium könyvtárának. Feltehetően Kanyaró ezért tekintette kolozsvárinak a gyűjteményt; az évszámot pedig, valószínű, tanítványa szóbeli információja alapján rögzítette. A másoló feloldotta az eredeti szöveg rövidítéseit, s kora helyesírási normáihoz igazította a vers szövegét. Néhány helyen jelentéktelen módosítást hajtott végre, de ezek egyike sem érinti a lényeget. A módosítások (felső indexben) a következők:
3. vsz. 2. sor: Elbújdoshat már ő ^{ő már} a nagyvilágba
5. vsz. 3. sor: Elhagyott Bém, Dembinszky és kalapka ^Klapka
7. vsz. 4. sor: Adja vissza ős jogát ü ^hű népének (nem ismerte fel az ő ’övé’ nyelvjárási alakját, vagy nem tartotta jónak ezt a megfogalmazást)
8. vsz. 3. sor: Kérdik egymást: hát bátya, mi ^az újság _{[A határozott névelő a másoló betoldása]}
10. vsz. 2. sor: Testén veres sinoros ^zsinoros dolmányt hordoz
11. vsz. 2. sor. Eredj kérj k-thol ^Kossuthtól enni kóborló
12. vsz. 1. sor: Kitették a holttestet ^holttestét az udvarra
13. vsz. 3. sor: Földhöz vágta lángöblű karabinját ^karabinát

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 720-721.)