Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Homlódi Zsuzsánna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Visa
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 222-227/61. sz.

Dallam



Szöveg

„Lányom, édes lányom,
Mi annak az oka,
Hogy a te köntösed
Elől olyan kurta?”

„Anyám, édesanyám,
A szabó az oka:
Elől kurtán hatta,
Hátul hosszan szabta.”

„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom:
Fogd be a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat

A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”

„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassam el
A lány barátimtól.

Barátnék, barátnék,
Gyászba öltözzetek,
Gyászba öltözzetek,
S engem gyászoljatok!

Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok;
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”

„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom,
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat

A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”

„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassam el
Kerti virágimtól.

Virágok, virágok,
Tőből szárodjatok,
Tőből szárodjatok,
S engem gyászoljatok.

Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok!”

„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom:
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat

A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét!”

„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassak el
A köntöseimtől.

Köntösim, köntösim,
Szegről lehulljatok,
Szegről lehulljatok,
S engem gyászoljatok.

Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”

„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom,
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat

A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét!”

„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassak el
Legény pajtásimtól.

Legények, legények,
Engem gyászoljatok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok!”

„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”

„Elküldtem, elküldtem
A kertészlegényhez,
Hogy szedjen virágot
Az ő szűz keblére.”

„Jó napot, jó napot,
Te kis kertészlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”

„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”

„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”

„Elküldtem, elküldtem
A halászlegényhez,
Hogy halat halásszon
Holnapután délre.”

„Jó napot, jó napot,
Te kis halászlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”

„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”

„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”

„Hiába tagadom,
Már meg kell vallanom,
Hiába tagadom,
Már meg kell mondanom:

Elküldtem, elküldtem
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”

„Jó napot, jó napot,
Te kis hóhérlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”

„Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik,
Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik.”

„Véremet vérével
Egy patak mossa el,
Testemet testével
Egy sírba tegyétek.

Lelkemet lelkével
Menyországba küldjék,
Lelkemet lelkével
Menyországba küldjék!”

Visa (Mezőség), 1969



Megjegyzés

A szégyenbe esett leány Európa-szerte közkedvelt tragikus története a magyar folklórterületen is a legelterjedtebb balladai tárgyak közé tartozik. Vargyas a magyaron kívül angol, francia, német, orosz, görög, katalán, portugál, spanyol és szlovák változatok meglétére utal. Az — eddig eléggé kevés számú — erdélyi magyar változatok sorát az itt közzétett tíz változat közül különösen a gyimesi Ugrapatakán és a mezőségi Visán lejegyzett három szép darab gazdagítja terjedelmes és teljes változatokkal. Feltűnő az egyetlen csángó változat töredékes volta.

Ortutay, SzNb. 304. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 125. — Csanádi—Vargyas 473—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 181—5. — Vargyas, MB. 105—10. — Leader 179—223.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)