Homlódi Zsuzsánna
„Lányom, édes lányom,
Mi annak az oka,
Hogy a te köntösed
Elől olyan kurta?”
„Anyám, édesanyám,
A szabó az oka:
Elől kurtán hatta,
Hátul hosszan szabta.”
„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom:
Fogd be a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassam el
A lány barátimtól.
Barátnék, barátnék,
Gyászba öltözzetek,
Gyászba öltözzetek,
S engem gyászoljatok!
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok;
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”
„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom,
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassam el
Kerti virágimtól.
Virágok, virágok,
Tőből szárodjatok,
Tőből szárodjatok,
S engem gyászoljatok.
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok!”
„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom:
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét!”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassak el
A köntöseimtől.
Köntösim, köntösim,
Szegről lehulljatok,
Szegről lehulljatok,
S engem gyászoljatok.
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”
„Kocsisom, kocsisom,
Legjobbik kocsisom,
Fogd bé a lovakat,
Vidd ki Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét!”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hogy búcsúzhassak el
Legény pajtásimtól.
Legények, legények,
Engem gyászoljatok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok!”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A kertészlegényhez,
Hogy szedjen virágot
Az ő szűz keblére.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis kertészlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A halászlegényhez,
Hogy halat halásszon
Holnapután délre.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis halászlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”
„Hiába tagadom,
Már meg kell vallanom,
Hiába tagadom,
Már meg kell mondanom:
Elküldtem, elküldtem
A rózsás erdőbe,
Hogy vegyék le fejét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis hóhérlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik,
Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik.”
„Véremet vérével
Egy patak mossa el,
Testemet testével
Egy sírba tegyétek.
Lelkemet lelkével
Menyországba küldjék,
Lelkemet lelkével
Menyországba küldjék!”
Visa (Mezőség), 1969
A szégyenbe esett leány Európa-szerte közkedvelt tragikus története a magyar folklórterületen is a legelterjedtebb balladai tárgyak közé tartozik. Vargyas a magyaron kívül angol, francia, német, orosz, görög, katalán, portugál, spanyol és szlovák változatok meglétére utal. Az — eddig eléggé kevés számú — erdélyi magyar változatok sorát az itt közzétett tíz változat közül különösen a gyimesi Ugrapatakán és a mezőségi Visán lejegyzett három szép darab gazdagítja terjedelmes és teljes változatokkal. Feltűnő az egyetlen csángó változat töredékes volta.
Ortutay, SzNb. 304. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 125. — Csanádi—Vargyas 473—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 181—5. — Vargyas, MB. 105—10. — Leader 179—223.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)