Homlódi Zsuzsánna
„Istenem, leányom,
Mi bajod érhetett,
Hogy a te köntösed
Elől kurtábbodik?
Elől kurtábbodik,
Hátul hosszabbodik,
Elől kurtábbodik,
Hátul hosszabbodik.”
„Anyám, édesanyám,
Huncut volt a szabó:
Elől kurtán szabta,
Hátul hosszan hatta.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be a lovakat;
Hadd küldjük Zsuzsánnát
A kertészlegényhez,
Hogy szedjen virágot
Az ő szép keblére,
Hogy szedjen virágot
Az ő szép keblére.”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hadd búcsúzhassak el
A barátnéimtól.
Barátnék, barátnék,
Gyászba boruljatok,
Gyászba boruljatok,
S engem gyászoljatok!
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok,
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be a lovakat:
Hadd küldjük Zsuzsánnát
A halászlegényhez,
Hogy halásszon halat
Az ő szép keblére,
Hogy halásszon halat
Az ő szép keblére.”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot,
Hadd búcsúzhassak el
A virágaimtól.
Virágok, virágok,
Földre boruljatok,
Földre boruljatok,
S engem gyászoljatok,
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok,
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok!”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be a lovakat:
Hadd küldjük Zsuzsánnát
A rózsás erdőbe,
A rózsás erdőbe,
Ott vegyék el fejét,
A rózsás erdőbe,
Hadd vegyék el fejét.”
„Anyám, édesanyám,
Engedjen egy napot:
Hadd búcsúzhassak el
A köntöseimtől.
Köntesek, köntesek,
Szegről lehulljatok,
Szegről lehulljatok,
Engem gyászoljatok!
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok,
Hadd lássa anyám is,
Hogy engem gyászoltok.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A kertészlegényhez,
Hogy szedjen virágot
Az ő szép keblére.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis kertészlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A halászlegényhez,
Hogy halásszon halat
Az ő szép keblére.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis halászlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam,
Nem tudom, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Hiába tagadom,
Már be kell vallanom,
Hiába tagadom,
Már be kell vallanom.
Elküldtem, elküldtem
A rózsás erdőbe,
A rózsás erdőbe:
Hadd vegyék el fejét.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis hóhérlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik,
Itt vagyon, itt nyugszik,
Csendesen pihenik.”
„Véremet vérével
Egy patak mossa el,
Testemet testével
Egy föld rothassza el!”
A szégyenbe esett leány Európa-szerte közkedvelt tragikus története a magyar folklórterületen is a legelterjedtebb balladai tárgyak közé tartozik. Vargyas a magyaron kívül angol, francia, német, orosz, görög, katalán, portugál, spanyol és szlovák változatok meglétére utal. Az — eddig eléggé kevés számú — erdélyi magyar változatok sorát az itt közzétett tíz változat közül különösen a gyimesi Ugrapatakán és a mezőségi Visán lejegyzett három szép darab gazdagítja terjedelmes és teljes változatokkal. Feltűnő az egyetlen csángó változat töredékes volta.
Ortutay, SzNb. 304. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 125. — Csanádi—Vargyas 473—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 181—5. — Vargyas, MB. 105—10. — Leader 179—223.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)