Homlódi Zsuzsánna
Istenem, Istenem,
Miért el engemet?
Két méter pántlika
Nem ér be engemet!
Idáig csak egy volt,
Azon is csokor volt,
De már most kettő van,
Azon is csak bog van.
„Zuzsánna, Zsuzsánna,
Mi dolog lehessen,
Hogy a te köntösöd
Elől kurtább legyen?”
„Anyám, édesanyám,
Huncut volt a szabó,
Elől kurtán szabta,
Hátul hosszan hagyta.”
„Kocsisom, kocsisom,
Készítsd el a hintót,
Hogy küldjem Zsuzsánnát
A rózsás erdőbe!
Erdő közepébe,
Erdő sűrűjébe,
Ott vegyék le fejét,
Oda temessék el.”
„Anyám, édesanyám,
Egy napot engedj le,
Hogy búcsúzzak én el
A virágaimtól!
Virágok, virágok,
Tőből száradjatok,
Hogy tudja meg anyám,
Hogy engem gyászoltok!”
„Kocsisom, kocsisom,
Készítsd el a hintót,
Hogy küldjem Zsuzsánnát
A rózsás erdőbe!
Erdő közepébe,
Erdő sűrűjébe,
Ott vegyék le fejét,
Oda temessék el!”
„Anyám, édesanyám,
Egy napot engedj le,
Hogy búcsúzzak én el
A barátnéimtól.
Barátnék, barátnék,
Gyászba boruljatok,
Hogy tudja meg anyám,
Hogy engem gyászoltok!”
„Kocsisom, kocsisom,
Készítsd el a hintót,
Hogy küldjem Zsuzsánnát
A rózsás erdőbe!
Erdő közepébe,
Erdő sűrűjébe,
Ott vegyék le fejét,
Oda temessék el!”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A halász tójához,
Hogy halásszon halat
Holnap délutánra.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis halászlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam!
Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam!”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A kertész kertjébe.
Hogy szedjen virágot
Bánatos keblére.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis kertészlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam!
Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam!”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A rózsás erdőbe,
Erdő közepébe,
Erdő sűrűjébe,
Ott vegyék le fejét
A rózsás erdőbe,
Erdő közepébe,
Erdő sűrűjébe!”
„Jó napot, jó napot,
Te kis hóhérlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Itt vagyon, itt nyugszik,
Csöndesen aluszik.
Itt vagyon, itt nyugszik,
Csöndesen aluszik.”
„Testem a testével
Egy sírba temesd el,
Vérem a vérével
Egy patak mossa el!”
A szégyenbe esett leány Európa-szerte közkedvelt tragikus története a magyar folklórterületen is a legelterjedtebb balladai tárgyak közé tartozik. Vargyas a magyaron kívül angol, francia, német, orosz, görög, katalán, portugál, spanyol és szlovák változatok meglétére utal. Az — eddig eléggé kevés számú — erdélyi magyar változatok sorát az itt közzétett tíz változat közül különösen a gyimesi Ugrapatakán és a mezőségi Visán lejegyzett három szép darab gazdagítja terjedelmes és teljes változatokkal. Feltűnő az egyetlen csángó változat töredékes volta.
Ortutay, SzNb. 304. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 125. — Csanádi—Vargyas 473—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 181—5. — Vargyas, MB. 105—10. — Leader 179—223.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)