Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Hol van a fiatok?


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 339-340/105. sz.

Dallam



Szöveg

„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el engemet!
Jönnek az katonák,
Rabolnak el ingem.”

Csak odazúdula
Hetvenkét katona,
Hetvenkét katona,
Egész kompánia.

Hol van az fiatok?
Adjátok kezünkbe,
Hogy legyen katona
Az hadseregünkbe!”
 
„Felüték a zászlót
Kapunk félfájára,
Megverték az dobot
Szivem bánatára.

Hát, leszek katona,
De nem jó kedvemből,
Szolgálom a császárt
Nagy kételenségből.

Felteszem csákóját,
De nem kevélységből.
Csak a bú mondassa
Szomorú szivemből.”



Megjegyzés

Az előbb tárgyalt elrabolt leány balladájának párhuzamos férfi változata a törökkori rabságra hurcolás és az egykori katonafogdosás emlékének őrzője. Csanádi és Vargyas (565. l.) balladánkat az ún. katonaballadák közé sorolja, s így talán újabb keletűnek tekinti, magunk azonban az itt közölt két változatnak az elrabolt leány balladájával való szoros nyelv- és előadásbeli kapcsolata miatt jónak láttuk e csoportba sorolni.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 633)