Hazamegyek szép piros hajnalba
Én elmenyek este a fonóba,
Hazamenyek szép piros hajnalba,
Le is fekszek jó vetett ágyamba.
Apám, anyám nem hagy, hogy aludjam,
Kisétálok kerek udvaromra,
Betekintek meleg istálómba.
Kipucolom lovamat, magamat,
Megcsókolom az én galambomat,
S a lovammal útnak is indulok.
A legtöbb és legteljesebb változatában a csángó folklórból ismert balladás éneknek a gyűjtő az udvarhelyi Varságon is lejegyezte egy töredékes változatát. Ott — a helyi felvilágosítás szerint — régebben kontyoláskor énekelték. Az itt közölt változatok közül a somoskai az onnan eddig ismert változat mellett sem jelentéktelen, a Lujzikalagorban lejegyzett II—IV. változat pedig éppen figyelemre méltó. A legrégebben feljegyzett Csűry-féle változat — a Faragó—Jagamas közölte 3 darabbal együtt — a többivel való összehasonlításban csak töredék. A mezőségi Ördöngösfüzesről itt közölt háromszakaszos töredék folklór-földrajzi szempontból jócskán kiterjeszti a balladás ének hazai elterjedési területét.
Csűry: ErdMúz. XXXV, 174. — Ortutay, SzNb. 296. — Faragó—Jagamas 152—4. — Csanádi—Vargyas 511. — Ortutay—Kriza 757.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)