Három árva
Tanuló, 11 éves, Árkos
Kapum előtt egy diófa,
Az alatt ül három árva.
Kimegyen a házi gazda:
– Hová mentek három árva?
– Hosszú útra, szolgálatra.
– Ne menjetek hosszú útra:
Nem találtok jó gazdára.
Maradjatok meg itt nállam;
Itt találtok jó gazdára.
Mettek¹ hárman három vessző,
Csapjátok meg a temetőt:
– Kelj fel, apám, kelj fel, anyám,
Mert elszakadt a gyászruhánk.
– Fel is kelnénk mi jó szívvel,
Csak hogy innen nem is lehet…
Vagyon nektek mostohátok,
Ki fehért adjon reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vért hólyagzik a hátatok.
Kenyeret ad kezetekbe
Hasáb fa száll fejetekre…
Azt mondja a kissebb árva:
– Öljetek meg, én nem bánom!
Vegyétek ki a lelkemet,
Mossátok meg a testemet:
Mossátok meg langya² borba;
Kössétek be gyenge gyolcsba,
Hogy vigyék el Barassóba ,
Hogy küldjék be Módovába ,
Hogy tegyék ki az áléba.
Hogy vegyenek példát rólla:
Hogy van az árvának dolga. ||
1 Nesztek? Vagy tán inkább a „metsszetek’”(messetek) régies összerántása.
2 Langyos? Vagy talán a Kriza szótárában olvasható: lanyhó (lanyha)
Máig sem mondhatjuk teljesnek a népköltészet e szép termékét, melyet egy 11 éves
árkosi tanuló tollba mondása után szerezhettem meg gyűjteményem számára. Sokkal
rövidebb s talán csekélyebb értékű változatait lásd Erdélyinél (I. 397.), Krizánál (I.
170.), Arany–Gyulainál (I. 185. és III. 75, 79.), Pap Gyulánál (Palóc népkölt. 6. l.), Kálmány
Lajosnál (Szeged népe és Szeged népköltése I. 1.)
A befejező részhez hasonlót olvashatunk az Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjtemény
III. kt. 18–20. lapján közölt balladánál, mely a nevekről ítélve a XVII. sz-ból szállhatott
korunkra. De talán nem csalódom, ha e befejezést mégis közelebb, egy szintén háromszéki
ballada végső soraiból származtatom. A nagy híres tolvaj felesége ugyanis Krizánknál
úgy hagyakozik:
Mikor fejem veszik, mosd meg ürmös borba,
Édes ürmös borba, takard gyenge gyócsba!
Tedd fel a hintómba, vidd bé Móduvába ,
Apámnak s anyámnak tedd az asztalára.
Hogy egész Móduva vegyen példát rólla:
Senki a leányát tolvajnak ne aggya.
E sorok felvilágosítanak arról, miként került Moldova a legkisebbik árva szájára. Arról
is felvilágosítanak, hogy az allée az elhalt apa-anya asztala helyett igen jó példaadó
hely lehetett a nagy közönség oktatására, legalábbis a dalköltő népelme elég jó logikával
járt el az allée naív közbeszövésével.
(Kanyaró 2015: 144.)
1. Három árva (Árkos )
Lelőhely: EA 2276: 60–60a lap, 30. sz.
A ballada első 18 sorát ismeretlen kéz írta, a 19. sortól a további rész Kanyaró Ferenc kézírásában.
– A balladagyűjtemény kísérő levelében Kanyaró azzal ajánlja a Kisfaludy Társaság titkárának
figyelmébe ezt a balladát, hogy „egy 12 éves gyermektől írattam le, ki a mezőn lóőrzés közben tanulta”
(Kanyaró Ferenc levele Beöthy Zsolthoz. Kolozsvár, 1896. május 18. MTA Könyvtára, Kézirattár.
Jelzete: Ms 5088/6. 1vf.)
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 601.)