Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A virág és a harmat

Harmat


Gyűjtő: Nagy Mózes
Gyűjtés ideje: 1862
Gyűjtés helye: Bözödújfalu
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 102/3. sz.

Szöveg

Vénus zöld kies kertében
Hó szin szép szűz víg kedvében
Zöld pásint széken mulat
Árnyekos rózsák alatt. ||

Nézd el mely csendesen alszik
Híves árnyekok közt nyugszik,
Szemit Záfir, gyöngy nyakát
Fogta rubint ajjakát. –

Egy szép ifju menvén látván
Magát földig neki hajtván
Haj! hajolj meg szüz térdem
Midőn töled azt kérdem:

Asszony vagy é vagy leányka?
Melyre felel a bárányka,
Sem asszonnyal sem leánnyal –
Nem beszélhetsz csak virággal. –

Én tengeri virág vagyok
Bennem az erök oly nagyok:
Hogy ki egyszer rám tekint
Szenved mig meghal nagy kint. – ||

Ha te tengeri virág vagy
Kérlek magad mellé fogadj
Mert én vagyok oly harmat
Ki plántákat táplalgat. –

Nap lemenvén estve felé
Szállok szép virágok mellé,
S akkor menyek-el reggel,
Mikor nap süt meleggel.



Megjegyzés

Kéziratból: Nagy Mózes 1862–Ms: 12–14/4. sz. – Román eredetű balladás dal, melyet a román folklorisztika Brumărelul típuscímen tart számon. (Amzulescu, Al. I. 1964. I.: 193/235. sz.) A magyar népköltészetbe műköltői közvetítéssel került. Szövegével a 18. század végétől, de főleg a 19. századi kéziratos énekeskönyvek lapjain gyakran találkozunk. Valamelyes mértékig elnépiesedett változatai a korai népköltészeti gyűjteményekben is feltűnnek. Egy változatát – mely sokkal inkább folklorizálódott, mint az itt közölt bözödújfalusi­ variáns – Kriza a Vadrózsák első kötetében közölte a háromszéki és erdővidéki dalok között (Kriza János 1863: 178/359. sz.). A balladás dal magyar meghonosodásáról l. bővebben: Kócziány[!] László – Köllő Károly 1972: 131–132.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 612–613.)