Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Harangoznak délre


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Szék
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 513-515/202. sz.

Dallam



Szöveg

Zavaros a Tisza,
Nem akar megszállni,
Az a betyár Bogár Imre
Át akarja úszni.

Át akarja úszni,
Csikót akar lopni,
Kolozsvári nagy vásáron
Pénzt akar csinálni.

Meg is ölt egy legényt
Hatszáz forintjáért,
Beledobta a Tiszába
Két szürke lováért.

Tisza bé nem vette,
Partjára vetette,
Arra járt egy hajóslegény,
Csónakjába tette.

Csónakjába vette,
Falujába vitte,
Kis faluja közepébe
Szípen eltemette.

Odamegy az apja,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, édes, drága fiam,
Gyere vélem haza!”

„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”

Odamegy az anyja,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, édes, drága fiam,
Gyere velem haza!”

„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”

Odamegy babája,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, drága, szép szeretőm,
Borulj a vállamra!”

„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”

Harangoznak délre,
De nem délebédre,
Bogár Imrét most kísérik
Elítélő székre.

Felállott a székre,
Felsóhajt az égre:
„Gyilkolásim, sok rablásim
Most jutnak eszembe.”



Megjegyzés

Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.

Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)