Harangoznak délre
Zavaros a Tisza,
Nem akar megszállni,
Az a betyár Bogár Imre
Át akarja úszni.
Át akarja úszni,
Csikót akar lopni,
Kolozsvári nagy vásáron
Pénzt akar csinálni.
Meg is ölt egy legényt
Hatszáz forintjáért,
Beledobta a Tiszába
Két szürke lováért.
Tisza bé nem vette,
Partjára vetette,
Arra járt egy hajóslegény,
Csónakjába tette.
Csónakjába vette,
Falujába vitte,
Kis faluja közepébe
Szípen eltemette.
Odamegy az apja,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, édes, drága fiam,
Gyere vélem haza!”
„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”
Odamegy az anyja,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, édes, drága fiam,
Gyere velem haza!”
„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”
Odamegy babája,
Kőti, de nem hallja.
„Kelj fel, drága, szép szeretőm,
Borulj a vállamra!”
„Nem tudok felkelni,
Mer meg vagyok halva,
Bogár Imre éles tőrét
A szívembe szúrta.”
Harangoznak délre,
De nem délebédre,
Bogár Imrét most kísérik
Elítélő székre.
Felállott a székre,
Felsóhajt az égre:
„Gyilkolásim, sok rablásim
Most jutnak eszembe.”
Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.
Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)