Haragszik édesem
Zavaros a Tisza, nem akar megszállni
Haragszik édesem, nem akar szólani.
Majt megszáll a Tisza, fenekig lesz tiszta,
S akkor szólna rózsám, s nem felelek vissza.
Azt halltam, édesem, hogy el akarc hagyni,
Szeretném megtudni: kihez akarc fogni;
Szeretném megtudni: kihez akarc fogni;
Ki ember gyermekét akarod megcsalni.
Adjon es az Isten szebbet s jobbat, mind én,
Kivel a te szíved sohase nyúgudjék,
Mind éjjel, mind nappal értem bánkodojzék,
Értem bánkodojzék, vélem álmodojzék.
Jobb lett lenne nékem tengeren túl mennem,
Tengeren túl mennem, török rabja lennem,
Kezemen, lábamon vasakat zergetnem,
Korcsú derekamon rabszíjjat üselnem.
Kezdősora, egy betyárballada (Bogár Imre) első sora, földrajzilag a csángóságtól messze eső folyónevet idéz. A két középső szakasz sok változatban ismert búcsúének. Az utolsó versszak török vonatkozása és balladai jellege miatt a régi stílusú balladák leszármazottjának látszik.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 646.)