Hallod, pajtás

Albert Mátyás, 69 éves

Hallod, pajtás, Pálfalában mi történt:
Szegén csendört a pénziért megölték.
Este nyolckor a kocsmában bort ivott,
S tíz órakor piros vére kicsordult.
Vérit vették, mint a fogolymadárnak,
Halva hagyták az útnak a porában.

Balog Jóskát már két csendör vallassa:
- Balog Jóska, mit gondoltál magadba,
Mikor ezt a szegény csendört megszúrtad?

  - Nem sajnáltad öt korona hat krajcárért az életét, kiontani?
  - Csendbiztos úr, sem a pénzért, sem egyébért nem tettem, csak a régi szeretőmért. Elvette a szeretőmöt, összetörte a szívemet. Én elvettem az életét. Sose bánom a tettemet azért.

Megkondult már a pálfalvi nagyharang,
Orbán Pétert viszik a temetőbe.
Apja, anyja, testvérei sirassák.
Falu népe zokogva megy utána,
Elkíséri az utolsó útjára.
                *
Hull a föld a koporsóra
Az utolsó harangszóra,
Hull a föld a koporsóra
Az utolsó harangszóra.

A sírhalom fölhantolva,
Virágokkal teleszórva,
Balog Jóska vasra verve.
Balog Jóskát vasra verve
Kísérik a vesztőhelyre.

  A kisbíró kidobolta: – Holnap délben akasztás lesz a városban. Bitófa van felállítva. Arra fogják Balog Józsit akasztani. A tövében magas szék van. Balog Józsit arra felállították, és a tömeghez kiáltotta:

- Legények, legények, rólam tanuljatok:
Leányért vért ne ontsatok,
Leányért vért ne ontsatok.

  Hármat ütöttek a nagydobra. Balog Jóska lúg  a nagy bitófán. Három napig mind lóg vala, három nap múlva rabtársai gödröt ástak.

Balog Jóskát beledobták,
A földet is reahányták,
Reahányták, letaposták,
A fejfára csak azt írták:
- Itt nyugszik a csendörgyilkos.

  És azután, mint egy ebet ott elhagyták.

  Változatok: 1. Konsza Samu–Faragó József 1957. 225:158.; 2. Faragó József 1965. 417.; 3. Faragó József–Ráduly János 1971.12.sz. 48.; 4–7. Ráduly János 1975. 150–151:135–138.; 8–10. Albert Ernő–Faragó József 1973. 387–388:304–306.; 11. Pozsony Ferenc 1984. 228:130.
  A Hull a föld a koporsóra rész halotti énekekben található pl. 1–2. Pozsony Ferenc 1984. 44, 51.; 3. Albert Ernő 1989. 127:84.
  A ballada valós történetet tartalmaz. Buttyka Imre csendőrt 1888. február 13-án ölték meg Korond és Székelypálfalva közötti országút mellett (Albert Ernő–Faragó József 1973. 534:304–306.).; A változatalakulás folyamatában a megölt csendőrt Orbán Péternek nevezik a színhelyet pedig a Csíkban lévő Pálfalván jelölik meg.
  Albert Mátyás még hozzáfűzte: „gyermekkoromban a nagylegények énekelték. Dehát ugye, akkorjában a gyermekek a kocsmába nem hányódhattak, ez csak, ami kiszűrődött… Hát ez körülbelül az 1800-as években történt Pálfalván, itt Csíkszereda mellett.”
  A szövegben sok rögtönzés található, ezért a ritmusa is változott, s annak megfelelően a dallam is. A közölt részhez még hozzáénekelte:

          – Mér tetted, a csendőr hat koronájáért?
          – Nem tettem én a koronáért,
          Csak a bíró leányáért.

             ..............

          Az a híres csalfa Marcsa
          Virágot visz a sírokra.
          Egyet tett a Péterére,
          A másikot a Jóskáéra,
          És azután magát felakasztotta.

  Albert Mátyás 1978- és 1979-ben három változatban is elénekelte.

(Albert Ernő 2004: 331-332.)