Hajnalljon, hajnalljon
Sebestyén Imre, 28 éves

Hajnalljon, hajnalljon,
Csak meg ne virradjon,
Hogy egy szegény juhászlegény
Odább haladhasson.
Hajnallik, hajnallik,
De nem jól hajnallik,
(a) Tisza–Duna partja között
Szomorú hír hallik:
Megöltek egy juhászt
Kilenc forintjáért,
Belelökték a Tiszába
(a) Szürke szamaráért.
Tisza bé nem vette,
Partjára kilökte,
Arra járt egy halászlegény,
Hálójába tette.
Arra járt az anyja,
Kőti, de nem hallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere velem haza!
– Nem tudok felkelni,
Mert meg vagyok halva,
Gesztenyeszín göndör hajam
(a) Vállamat takarja.
Szederinda levél*,
Fujdogálja a szél,
Köszönöm, csárdás galambom,
Hogy eddig szerettél.
Hogy eddig szerettél,
Mégis (a) másé lettél,
Verjen meg a nagy Úristen,
Ha elfelejtettél.
Szederinda level,
Felfutott a fára,
Minden ügyes, csinos barna kislány
Vigyázzon magára.
* szederlevél
43 – 46. A megszólaló halott
Ma is igen elterjedt voltát igazolja, hogy huszonkét kutatóponton jegyeztük fel, több faluban egymástól eltérő variánsait is. A huszonhét változatból tizenhatot dallammal rögzítettünk. A kötetben közölt négy változat más-más dallamvariáns csoportot képvisel. A balladát mind a fiatalok, mind az öregek jól ismerik.
A 43. sz. dallamot vö. a 12. sz.-val, a 45. sz. dallamot vö. a 49. sz.-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 146–147. sz.; Albert – Bura, 5. sz.; Albert – Faragó, 161–175. sz.; Jagamas – Faragó, 28. sz.; Ráduly, 100–102. sz.
(Bura 1978: 205–206.)