Ha két szemem felhő volna

ismeretlen

1. Ha két szemem felhő volna,
Mindig záporeső hullna.
Ott az egen két kis felhő,
De nem abból hull az eső.

2. Könnyet hullatok, nem záport,
Könnyemmel áztatom a port.
Sirat engem a madár is,
Lehajlik értem az ág is.

3. Búsulj, rózsám, mert én sírok,
Tőled bujdosni akarok.
Vess utánam egy pillantást,
Úgy sem látjuk többé egymást.

4. A falumon végig megyek,
Mindenkitől búcsút veszek.
Jobb kezem adom mindennek,
S úgy ajánlom az Istennek.

5. Nekem jó utat mondanak;
De azzal nem vigasztalnak.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

6. Bús szívem elszomorodik,
Gyenge lábam masírozik.
Masírozom, ej! de búsan:
Sűrű könnyemet hullatom.

7. Sírok titkon, mit más nem lát,
Könnyem arcámon árkot vág;
Árkot mosott két arcámra,
Mint a patak az utcára.

210. Ha két szemem felhő volna (Homoródszentpál)
Lelőhely: EA 2276: 276. lap, 212. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

210.1. A bujdosó ének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1857: 6–7. lap, IX. sz. Székely Ferenc kézírása. – Székely Ferenc gyűjteményében a bujdosó ének három versszakkal hosszabb. Az ének első három strófáját Kanyaró elhagyta, csak a negyedik versszaktól vette fel gyűjteményébe az éneket. Egyetlen helyen módosított a szövegen: az első (eredetileg a negyedik) versszak harmadik sorát átírta: A két szemem ^{Ott az egen} két kis felhő
 A három első versszak szövege a következő:

1. Zöld halomnál zúg a malom,
Ott kaszál az én angyalom.
Ha ő kaszál, én takarok,
Ott is neki jót akarok.

2. Veres düszű a derekán,
Nem hajlik a kasza után.
A kaszásnak hajlani kell,
A fűszálnak szakadni kell.

3. Nincsen szénám, nincsen zabom,
Édes lovam agyoncsapom.
Ne csapj agyon, édes gazdám,
Kitelelek a zabszalmán.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 738.)