Ha felmegyek Kolozsvárra
Ha felmegyek Kolozsvárra,
Egyenest a Fellegvárba,
Ott látok sok urat ülni,
Akik elfognak ítélni.
Rám is nyomnak egypár évet,
Szabadulnék, de nem lehet,
Írok haza az anyámnak,
Küldjön párnát rab lyányának.
El is jött az édesanyám,
Könnyes szemmel nézett reám,
Sírhatsz, anyám, jajszóval is,
Egy lyányod van, rab lett az is.
Zirreg-zurrog a vasajtó,
Most jött be a rabvizsgáló;
Megnézi a börtön falát,
Nem ástam-e ki az alját.
E két — teljesebb és töredékesebb — mezőségi változatban lejegyzett balladás ének a betyárballadák rabságot sirató, panaszkodó dalaival áll rokonságban. Még a teljesebb változatban sem indokolt leányrab személye azonban elkülöníti énekünket a betyárballadáktól. Minthogy változatait nem ismerjük, valamelyes joggal mezőségi keletkezésű balladás éneknek tekinthető.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 647.)