Ha felmegyek Budapestre
Nagy Bütykös Ilona, 45 éves
Ha felmegyek Budapestre,
A nagy bíró törvényszékre,
Ott látok sok urat ülni,
Azok fognak elítélni.
Elitélnek egypár évre,
Tizenhárom esztendőre.
Onnét írok jó anyámnak:
Küldjön ruhát rab fiának.
El is jött a civil ruha,
Sirathatsz már, édesanya,
Sirathatsz már jó szóval is,
Egy fiad volt, rab lett az is.
– Anyám, anyám, édesanyám,
Jöjj el hozzám, nézd meg cellám,
Csupa vas az én nyoszolyám,
Itt halok meg, édesanyám.
Ha meg találok itt halni,
Ki fog engem elsiratni,
Elsirat az édesanyám,
Aki ma is gondol reám.
Erdő, erdő, sűrű erdő,
Közepébe rabtemető,
Tetejébe halálmadár,
Egyik ágról másikra száll.
Erdő, erdő, de magas vagy,
Kicsiny falum, de messzi vagy,
Azt az erdőt levágatnám,
Kicsiny falum megláthatnám.
Ha még egyszer kisüt a nap,
Sötét felhők eloszlanak,
Megnyílnak a börtönajtók,
Hazafelé vezet az út.
Harangoznak a toronyba,
El is megyek a templomba,
Hálát adok az Istennek,
Hogy még egyszer szabad lettem.
75–78. Rabénekek
A hét, dallammal feljegyzett változatot idős adatközlőktől hallottuk. A Szatmárhegyen lejegyzett változat (78. sz.) eltér a többitől.
Vö.: Ortutay – Kriza, 218–220. sz.; Albert – Faragó, 77–89. sz.; Vargyas. 118/714–729. 1.
(Bura 1978: 212–213.)