Ha bémenyek Vásárhelyre
Árgyó Elek, 35 éves
Ha bémenyek Vásárhelyre,
A nagy bíró-törvényszékre,
Ott látok sok urat ülni,
Azok fognak elítélni.
Elítélnek három évre,
Nehéz rabság-ítéletre.
Írok haza jó anyámnak,
Kűdjön ruhát rab fiának.
Anyám, anyám, édesanyám,
Gyere, nézd meg az én cellám,
Vasból van az én nyoszolyám,
Itt halok meg, édesanyám.
Hogyha meg találok halni,
Ki fog engem megsiratni?
Megsirat az édesanyám,
Aki gondot visel reám.
Erdő, erdő, kerek erdő,
Közepébe rabtemető,
Körös-körül halálmadár,
Egyik sírról a másra száll.
Erdő, erdő, de magos vagy,
Szülőföldem, de messzi vagy,
Azt az erdőt levághatnám,
Szülőföldem megláthatnám.
Ha még egyszer felsüt a nap,
Sötét felhők eloszlanak,
Hálát adok Istenemnek,
Hogy rab voltam, s szabad lettem.
Ha még egyszer felsüt a nap,
El is menyek a templomba,
Hálát adok Istenemnek,
Hogy rab voltam, s szabad lettem.
52–54. Látom az urakat írni. I–III.
Könnyen változó szerkezetű balladás rabének, ez a variálódás sok szép formai megoldást eredményez Kibéden is. Főleg a magyar ajkú cigányok körében örvend nagy népszerűségnek. Munka közben, a mezőn gyakran szokták énekelni. Néha a virrasztóban is „műsoron szerepel”. A fiatalabb nemzedék már alig ismeri. Egyetlen 20 éven aluli adatközlőt sem találtam, aki a teljes, ép változatot tudta volna: csak töredékeit ismerik. Dallamuk jobbára műdal (52. sz.).
(Ráduly 1975: 180.)